Kevés taníttatással is kiváló uralkodó lett II. Erzsébet brit királynő

Erzsébet és húga, Margit cserkész egyenruhában (kép forrása: queenanneboleyn.com)

Születésekor II. Erzsébet brit királynő csupán egy hercegnő volt, akiről senki sem gondolta volna, hogy valaha trónra kerül. Hogy lett végül mégis uralkodó? Nem mindennapi gyermekkora során több olyan esemény is bekövetkezett, amelyek ebbe az irányba terelték az eseményeket, azonban az uralkodóként való példás helytállására hatással volt neveltetése is.

Gyülekező felhők

1926 áprilisában Nagy-Britannia éppen egy általános sztrájk küszöbén állt, amelyet a Szakszervezetek Kongresszusa (Trades Union Congress, TUC) jelentett be. Több kedvezőtlen esemény játszott közre abban, hogy idáig fajult a helyzet: a szénárak zuhanása az első világháborút követően, valamint a szintén a háború hatására elhagyott pénzügyi aranystandardhoz való visszatérés igen nagy nyomás alá helyezte a bányászatot az országban. Miután egy kormánybizottság a bányászok bérének csökkentését javasolta, egyértelmű volt, hogy a bányászok és velük együtt a TUC alá tartozó más munkások – köztük a vasutasok és más közlekedési ágak dolgozói – sztrájkba kezdenek.

A válsághelyzet ellenére Sir William Joynson Hicks belügyminiszternek ott kellett lennie a helyszínen a királyi család legújabb tagjának születésekor, hogy nyugtázhassa a gyermek törvényességét. York hercege és hercegnéje – V. György király második fia, Albert („Bertie”) és felesége, leánykori nevén Bowes-Lyon Erzsébet – első gyermeküket várták. Habár a baba nem volt a trón közvetlen várományosa, Sir Williamnek ott kellett lennie a London Mayfair kerületében található Bruton Street 17 szám alatt, ahol mindenki a szülést várta.

A yorki hercegi pár első gyermekükkel (kép forrása: PBS)

A kislány császármetszéssel jött világra április 21-én 2:40-kor. „Régóta akartunk egy gyermeket, hogy teljessé tegye boldogságunkat” – írta a herceg. A gyermek „kis drágaság” volt „szép arcszínnel”, jelentette ki Mária királyné. „Remélem, te és Papa is annyira örültök, hogy van egy lányunokátok, vagy inkább szerettetek volna még egy fiúunokát?” – kérdezte levélben a herceg édesanyját és apját, V. Györgyöt. A kisded hivatalosan harmadik volt a trónvárományosok sorában, mivel azonban V. György második fiának gyermeke volt – ráadásul lány –, arra lehetett számítani, hogy nagybátyja, a walesi herceg születendő fiúgyermekei hátrébb szorítják majd a sorban. Ennek megfelelően keresztneveit – Erzsébet Alexandra Mária – anyjáról, dédanyjáról és nagyanyjáról kapta, akik mind királynék, illetve hercegnék voltak, nem pedig uralkodónők. A hercegnő várható sorsa egy jó házasság volt, ennél többre aligha számíthatott.

Május 3-án a TUC kihirdette az általános sztrájkot. Stanley Baldwin konzervatív miniszterelnök „az anarchiához vezető útnak” nevezte, a kormány azonban szintén bekeményített – önkénteseket toborzott a szolgáltatások pótlására, és felszólította a középosztályt a szerepvállalásra. Május 12-re meg is szüntették a sztrájkot, és a következő évben a parlament be is tiltotta az úgynevezett szimpátiasztrájkokat (azaz hogy a követelésekkel előálló ágazaton kívül mások is sztrájkra lépjenek szolidaritásból), valamint a kormány befolyásolására irányuló sztrájkokat. Ezzel törvényileg lehetetlenné vált az újabb általános sztrájk, és a hatalom meglévő erősségei fennmaradtak. Két héttel később Erzsébet Alexandra Máriát hivatalosan is megkeresztelte York érseke a Buckingham-palotában.

A kis Erzsébet édesapjával, György yorki herceggel (kép forrása: CNN)

A kis hercegnő nagyszülei azonnali kedvence lett, és a család azon kevés tagja közé tartozott, aki egyáltalán nem félt a királytól, akit „Anglia nagyapának” szólított. 1927 elején szülei körútra indultak Ausztráliába és Új-Zélandra, dajkákra bízva Erzsébetet. Visszatérésük után új lakhelyre költöztek a Piccadilly 145 szám alatt, a Hyde Park közelében. A ház 25 hálószobája mellett lifttel és bálteremmel is rendelkezett, azonban a királyi család mércéjével Erzsébet egy teljesen átlagos, takaros kis helyen élt, a kertekben játszótársai üzletemberek és orvosok lányai voltak, nem más hercegnők.

1930-ban aztán megszületett Margit hercegnő. Az ekkori belügyminiszter, John R. Clynes kénytelen volt egészen a yorki hercegné őseinek várához, a Skócia keleti részén fekvő Glamishez felutazni. „Örömmel jelentem ki, hogy nagy kék szemei vannak és vasakarata, azaz minden felszerelés, amire egy hölgynek szüksége van!” – írta a hercegné. Ahogy felcseperedtek, nyilvánvalóvá vált, hogy a két lány egészen más személyiséggel rendelkezik. Erzsébet lelkiismeretes, kötelességtudó és rendezett volt – nem tudott elaludni anélkül, hogy játéklovairól levegye a nyerget és megetesse őket, majd szabályos sorba rendezze őket éjszakára. Margit ezzel szemben játékos és mindenben elszánt volt, és szerette a csínytevéseket is. Minden ballépését képzeletbeli barátjára, „Halifax unokatestvérre” fogta.

A kis hercegnő édesanyjával, Erzsébet yorki hercegnével (kép forrása: CNN)

1933-ban, hétéves korában Erzsébet új nevelőnőt kapott, Miss Marion Crawford személyében. Úgy ajánlották a yorki hercegné figyelmébe, mint „vidéki lányt, aki jó tanító, kivéve ha matematikáról van szó.” Szerencsére a hercegné nem tanulmányi kihívást keresett lánya számára. Mind ő, mind férje gyűlöltek iskolába járni, és lányaiknak „igazán boldog gyermekkort” akartak, „sok kellemes emlékkel”, ami a lehető legkevesebb tanórát jelentette. A királynak egyetlen kérése volt: „Tanítsa Margitot és Lilibetet szép kézírásra.” Miss Crawford rendszere igen kíméletes volt: Erzsébet 9:30-tól 11:00-ig vett leckéket, majd a nap hátralevő részét a kinti játékoknak, táncnak és éneknek szentelték, másfél óra szünettel.

Szüleivel ellentétben Erzsébetnek volt érzéke a tanuláshoz, valamint kedvelte a történelmet és az irodalmat, azonban kevés lehetősége volt a mélyebb tanulásra. Mária királyné kritizálta a lányok taníttatását, felidézve, hogy ő maga még az ünnepekkor is a házi feladatával kellett, hogy foglalkozzon, e megjegyzéseknek azonban nem volt hatása. Szabad idejében Erzsébet leginkább a kutyákkal és lovakkal szeretett lenni – kijelentette, hogy egy farmerhez fog feleségül menni, hogy sok „tehenet, lovat és kutyát” tarthasson.

Királyváltás és felfordulás

V. György 1936 januárjában elhunyt, és a walesi herceg lépett trónra VIII. Eduárd néven. Királyként jobban rá volt utalva szeretőjére, Wallis Simpsonra, mint valaha. Míg azonban a külföldi sajtó kiterjedten foglalkozott a korábban már elvált amerikai nővel való viszonyával, a brit lapok mélyen hallgattak a témában. Október végén Simpson beadta a válókeresetet második férjével szemben is, és tisztán látszott, hogy a király el akarja venni feleségül. A kormány eltökélt célja volt ennek megakadályozása, mivel a királynak – az anglikán egyház fejeként, annak szabályai szerint – nem lehetett olyan felesége, akinek még élt korábbi házastársa, és a kormány szerint vélhetően a nép sem fogadta volna szívélyesen az elvált királynét. A birodalom más országainak kormányai egyértelműen elutasították a gondolatot. „Tisztán látható volt mindenki számára, hogy egy hatalmas árnyék borult a ház fölé” – írta Miss Crawford.

Az újszülött hercegnő bemutatása a népnek (kép forrása: BBC)


December 10-én a tízéves Erzsébet éppen arra készült, hogy összeírja jegyzeteit az aznapi úszóleckéről, amikor kintről „Isten óvja a királyt!” kiáltásokat hallott. Egy inastól megkérdezte, mi történt, mire azt a választ kapta, hogy nagybátyja lemondott a trónról, és az apja a király. Erzsébet azonnal húgához futott a hírrel. „Ez azt jelenti, hogy neked kell majd a következő királynőnek lenned?” – kérdezte Margit. „Igen, egy napon” – válaszolta Erzsébet. „Te szegény” – mondta erre Margit. A válság és a változások közepette Erzsébet bevezette azon szokását, amelyhez később is tartotta magát: ragaszkodott a napi rutinjához, és úgy tett, mintha semmi sem hozná ki a sodrából. Összeírta úszásjegyzeteit, és az oldal tetejére azt írta: „Lemondás-nap.”

A Piccadilly 145 alatti gondtalan élet véget ért. A család beköltözött a Buckingham-palotába, apját és anyját pedig – akik addig állandóan jelen voltak Erzsébet életében – elragadta a találkozók, fogadások és a politika forgataga. A lemondott királyt, immár Windsor hercegét, a két lány által olyannyira kedvelt „Dávid bácsit” Európába küldték, mintegy száműzetésbe. Erzsébet ott volt apja koronázásán nagyanyja, Mária királyné társaságában. Naplójába azt írta, az egész apátságot „a csodálat egyfajta köde lengte be, amint Papát megkoronázták, legalábbis én így éreztem.”

Erzsébet (j) húgával, Margittal (kép forrása: BBC)

Erzsébet immár trónörökös volt, és Mária királyné ismét elkezdte követelni, hogy többet tanítsák a gyermeket. Ennek eredményeképpen megnövelték a történelemórák számát, 1938-tól pedig az Eton College magániskola igazgatóhelyettese, Henry Martin oktatta Erzsébetet alkotmánytörténetből. Martin tanításai rendkívül nagy jelentőséggel bírtak abban, miként alakult a fiatal trónörökös képe saját szerepéről: azt tanította neki, a monarchiát erősíti a rugalmasság és az alkalmazkodóképesség, és kiemelte annak fontosságát is, hogy a tömegmédián keresztül közvetlenül szóljon alattvalóihoz.

A palota és a kormány is nagy gondot fordított arra, hogy Erzsébet ne tűnjön túl elszigeteltnek. E célból hozták létre az Első Buckingham Lánycserkész Csapatot, amelynek keretében 20 lányt hívtak szerda délutánonként a palotába. A kertekben a túrázást gyakorolták, a folyosókon pedig a jeladást.

1939. március 15-én német harckocsik vonultak be Prágába. Neville Chamberlain miniszterelnök „engesztelő” politikával létrehozott „békéje” véget ért. „Ki reménykedne abban, hogy ki tud engesztelni egy óriáskígyót?” – írta a The Telegraph című lap. Az ország egyre inkább a háború felé sodródott. Nyáron Erzsébet és szülei a dartmouth-i Királyi Haditengerészeti Főiskolára látogattak, ahol a király is tanult. A 13 éves lány itt ismerkedett meg a 18 éves Görögországi Fülöppel, aki egészen lenyűgözte őt.

Erzsébet édesapjával, VI. György királlyal (kép forrása: Good Housekeeping)

1939. szeptember 3-án Chamberlain bejelentette a BBC rádión, hogy Nagy-Britannia hadban áll. A nap folyamán a király is beszélt a rádión, kijelentve, hogy ez a „komor óra talán a legsorsfordítóbb a történelmünkben.” A hercegnők a Balmoralhoz közeli Birkhallban voltak éppen, ahol minden évben nyári üdülésüket töltötték Miss Crawforddal. Hamarosan több száz evakuált glasgow-i lakos is csatlakozott hozzájuk. A Sandringhamben töltött karácsony után a windsori királyi szállásra mentek, melynek halvány rózsaszín téglafalai zöldre lettek festve, hogy megtévesszék az ellenséges bombázókat. A királyné nem engedett a számos helyről érkező nyomásnak, hogy menekítse gyermekeit Kanadába, ahová nem ér el az ellenség keze.

A háború szereplője

1940 tavaszán német csapatok rohanták le Dániát és Norvégiát. Chamberlain lemondott, és Winston Churchill lett a miniszterelnök. Churchill kijelentette az alsóház előtt, hogy Nagy-Britanniának „hadat kell viselnie, tengeren, szárazföldön és a levegőben, minden erőnkkel”. A norvég királyi család is megérkezett Londonba, miután menekülni voltak kénytelenek hazájukból. A hercegnőket Windsor várába küldték, ahol a háború hátralevő részét töltötték – a koronázási ékszerekkel együtt, amelyeket papírba csomagolva őriztek a vár földalatti páncéltermeiben.

A két hercegnő kulcsfontosságú volt a propaganda számára – a média azt tudatta a lakossággal, hogy egy titkos helyen vannak valahol vidéken, ahol gázálarccal járnak-kelnek és saját zöldségeskertjükben termelik a sárgarépát és a burgonyát. A hercegnők azonban valójában nem voltak kiemelve a háború jelentette fenyegetés alól – mintegy 300 bomba hullott a windsori birtokra a háború során, így gyakran ébresztették őket éjszaka, hogy lemeneküljenek a vár alatti óvóhelyekre. A miniszterelnökhöz hasonlóan „szirénaruhában” aludtak, azaz praktikus, meleg, cipzáros kezeslábasban, amelyben azonnal menekülhettek.

A hercegnő első rádióbeszéde (kép forrása: BBC)

A királyi palota többször elutasította a kéréseket, hogy Erzsébet is szólaljon meg a rádión. A Luftwaffe 1940-es terrorbombázásai során a király és királyné meggondolták magukat, és egy olyan pillanatban, amikor égető szükség volt az Egyesült Államok támogatására, megengedték, hogy Erzsébet szóljon az észak-amerikai gyermekekhez egy különleges adásban. Október 13-ai beszédében elmondta, ő és húga mennyire együtt éreznek azokkal, akiket evakuáltak otthonaikból, mivel „tapasztalatból tudjuk, milyen távol lenni azoktól, akiket legjobban szeretünk.” A beszéd nagy sikert aratott.

Ez alkalommal mind a frontvonalban vagyunk” – mondta karácsonyi rádióbeszédében a király, a brit városok bombázása pedig 1940 áprilisáig folytatódott. Nagy-Britannia hosszú, fokozottan nehéz periódusba lépett – 1941-ben a világon elsőként vezette be a sorozást az egyedülálló nők körében. Amikor Erzsébet betöltötte a 16-ot, kérlelte édesapját, hadd lépjen be a munkaközvetítő rendszerbe. Egy interjún részt is vett, azonban nem sorolták be sehova – a lányait védeni kívánó VI. György nagy megkönnyebbülésére.

Erzsébet hercegnő katonai egyenruhában (kép forrása: Good Housekeeping)

1943 végén, amikor Erzsébet már 17 éves volt, Fülöp látogatóba érkezett karácsonyra. Elbűvölte Erzsébet iránta tanúsított csodálata, valamint a családi élet „egyszerű kellemessége”, amely annyira más volt, mint saját boldogtalan gyermekkora. A háborúba már úgy tért vissza, hogy egészen lázba jött a gondolattól, hogy feleségül vegye a hercegnőt, és apja, Görögországi György még VI. György előtt is felvetette az elképzelést. Ez azonban hiba volt, a brit király megdöbbenve közölte, hogy Erzsébet túl fiatal, Fülöp pedig „jelen pillanatban ne gondoljon többet erre”. Az uralkodó nem akarta elveszíteni lányát, az udvarbeliek pedig „durvának, modortalannak” tartották Fülöpöt. A legnagyobb kivetnivaló természetesen származása és háttere volt – az egyik udvaronc szavaival: „egyetlen szóban össze lehet foglalni: német.”

Erzsébet 1944-ben betöltötte 18. életévét, és hivatalos funkciókat is betöltött az udvarban. Apja kitartott amellett, hogy úgynevezett „állami tanácsossá” nevezzék ki (a királyi család tagjai általában 21 éves koruktól tölthetik be ezt a szerepet, melynek keretében a király megbízhatja őket bizonyos hivatalos teendőkkel), és a hercegnő egy rövid olaszországi látogatás idején helyettesítette is Györgyöt – egy gyilkossági ügyben írt alá egy kegyelmi rendeletet. Első nyilvános beszédét egy gyermekkórházban adta, az év őszén pedig ő avatta fel az HMS Vanguard csatahajót. Erzsébet azonban ennél többet akart – a fegyveres erőknél kívánt szolgálni. 1945 elején végül a király beadta derekát, és megengedte neki, hogy a Kiegészítő Területvédelmi Erőknél mentőautót tanuljon vezetni.

Erzsébet egy katonai jármű volánjánál (kép forrása: BBC)

Az aldershoti laktanyában eleinte különválasztották a többi újonctól, és a tiszti étkezőbe vitték enni – egészen addig, amíg az újságok tudomást nem szereztek jelenlétéről, és a hercegnő napi rutinja felülvizsgálatra nem került. Később Erzsébet azt mondta, ez volt életében az egyetlen olyan időszak, amikor vele egykorúakkal szemben próbálhatta ki magát. A kormány számára hatalmas propagandafogás volt Erzsébet kiképzése: a róla készült fényképek, melyeken csavarkulcs van a kezében, vagy a járművek mellett áll, a szövetséges országok minden hírlapjának címoldalán voltak.

A béke kihívásai

1945. április 30-án a szovjet csapatok bevették a Reichstagot. Hitler öngyilkos lett bunkerében, katonái pedig megadták magukat. Május 7-én a BBC egy zongorás szólóhangversenyt szakított félbe, hogy közölje, a következő nap lesz az európai győzelem napja (Victory in Europe Day). A háború véget ért.

A hercegnő kereket cserél egy autón (kép forrása: lepoint.fr)

A „VE-napon” a hercegnők szüleikkel és Winston Churchill-lel együtt jelentek meg a Buckingham-palota erkélyén az összegyűlt tömegnek integetni – Erzsébet a maga részéről katonai uniformisában. Az este során Margit felvetette, hogy menjenek ők is ki az utcára az ünneplő tömegbe. Szüleik végül engedtek, és a két lány útra kelt, Marion Crawford és több katonatiszt társaságában. Egészen a Park Lane-ig sétáltak, majd visszatértek a Green Parkon keresztül a palotához, hogy a tömeggel együtt skandálják: „A királyt akarjuk!” „Mindannyiunkat a boldogság és a megkönnyebbülés hullámai sodorták” – emlékezett vissza Erzsébet.

Erzsébet katonai egyenruhájában (kép forrása: Town& Country Magazine)

Az eufória tovatűntével a háború vége szürkének, keservesnek és szűkölködéssel telinek tűnt. „Az élelem, az üzemanyag és a ruházat a legfőbb beszédtémák” – írta ekkoriban VI. György. A királyt teljességgel kimerítette a háború, és nehezen talált vissza a békeidő mindennapjaiba. Ugyanakkor a népet csodálattal töltötte el a hercegnő, és egyre inkább őt látták szívesen kórházat felavatni, díjakat átadni és beszédet mondani. Elsöprő népszerűségnek örvendett: méltóságteljes volt, emellett háborús veterán, de még a fiatalság minden ragyogása is megvolt benne. A Cambridge-i Egyetem felvetette, hogy Erzsébet lehetne az első nő, aki tiszteletbeli diplomát kap az intézménytől, a palota azonban elutasította a felajánlást.

A Japán elleni háború végeztével 1946-ban Fülöp is visszaért Nagy-Britanniába, ahol tengerésztiszteket kezdett el oktatni Walesben. Ekkor kezdett el valóban udvarolni Erzsébetnek – vele és Margittal együtt vacsorázott a gyermekszobában, illetve elvitte őket étterembe vagy színházba. A továbbra is élő háborús megszorítások, a jegyrendszer mellett az országot felvillanyozta a kibontakozó uralkodói szerelem gondolata, és az esküvő lehetősége. A király és királyné kétkedve viszonyultak mindehhez, azonban már késő volt – Erzsébet már elhatározta, hogy Fülöphöz megy.

Erzsébet és Fülöp esküvőjük után, 1947. november 20. (kép forrása: Forbes)

1947 februárjában a hercegnő életében először elhagyta hazáját, szüleivel és húgával együtt dél-afrikai körútra mentek. Itt ünnepelte 21. születésnapját, katonai díszszemlét tekintett meg, részt vett egy tiszteletére rendezett bálon, és beszédet intézett a birodalom lakosaihoz. Ebben megfogalmazta jövőbeli terveit: „Kijelentem Önök előtt, hogy egész életemet, legyen akár hosszú, akár rövid, az Önök szolgálatának szentelem.” Hosszú időt töltött a gyermekszobában, eddigre azonban 21 éves volt, a házasság küszöbén – és kevesebb mint öt évvel később, édesapja korai halálát követően pedig már királynő is.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/68933/pics/15502275723683428_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?