Rejtélyes körülmények között érte a vég a a Vadnyugat leghalálosabb lövésze

Kép forrása: True West Magazine

A Vadnyugat történelmét kedvelő emberek többsége hallott már Wyatt Earpről, Doc Hollidayről, vagy a James-Younger bandáról. Náluk lényegesen kevésbé híres az a törvényen kívüli, akinek élettörténete mindannyiukét keresztezi: mind a Younger, mind a James testvérek unokatestvére volt, és egy ideig Wyatt Earp fő ellenlábasa.

Johnny Ringo még a Vadnyugat viszonyai közt is különös alak: igazi „úriember” volt, aki rendszeresen idézett Shakespeare-től, miközben számos forrás szerint ő volt korának leghalálosabb lövésze. Misztikumát csak növeli rejtélyes halála, amely e szempontból tökéletes lezárása kalandos, de titokzatos életének.

A törvényen kívüliség előtt

Johnny Ringo 1850. május 3-án született az Indiana állambeli Washington városában. Öt gyermek közül a legidősebb volt, és mind a Younger, mind a James testvérekkel rokonságban állt. 14 éves volt, amikor szülei, Martin Ringo és Mary Peters Ringo úgy döntöttek, áttelepülnek a kaliforniai San Josébe – egy évvel korábban, 1849-ben indult a nagy kaliforniai aranyláz, és az ország minden tájáról az ország nyugati partjára sereglettek az emberek új lehetőségekben reménykedve.

Utca Tombstone-ban a 19. század végén

Az úton azonban tragédia érte őket: miközben szelték át az országot ekhós szekerükön, édesapja halálos balesetet szenvedett. Egy olvasói levél a „Liberty Tribune” című lapban leírta a véres jelenetet:

Kezében véletlenül elsült sörétes puskája, a töltet jobb szemén hatolt be, és feje tetején jött ki. A fegyver dörejével egy időben láttam, ahogy kalapja húsz láb magasra emelkedik a levegőben, agyának darabjai pedig minden irányba szétszóródtak.”

A család azonban erős volt, mint a legtöbb telepes, és a rokon Younger-család otthonában töltött év után eljutottak San Josébe. Ringo 1864 és 1870 közötti kamaszéveiről kevés az információ: egy meg nem erősített beszámoló szerint részeges és rendbontó ifjú volt, aki a családot és San Josét is elhagyta 1869-ben, azonban 1870-ben mind a San Joséi névjegyzék, mind az országos népszámlálás ide helyezi őt. Emellett húgai a későbbiekben arról számoltak be, hogy 1870-ben és 1871-ben fordult elő olyan, hogy nem San Josében dolgozott, ekkor egy aratóbrigád tagja volt. Olyan beszámoló is akad, amely részeges időszakát későbbre teszi, amikor már harcban állt a törvény embereivel.

A „huduháború”

1875 szeptemberében Ringo már a texasi Mason megyében élt, ahol belesodródott az úgynevezett „huduháborúként” (hivatalos nevén Mason megyei háború) ismert zavaros időszakban. A „háború” inkább vérbosszúk sorozatának tekinthető, és abból kerekedett, hogy a helyi, angolszász lakosok közül sokan voltak, akik elkötöttek marhákat a szintén itt élő, német származású telepesektől. Ringo nem volt érintett a kérdésben, azonban egyik közeli barátja, Moses Baird életét vesztette a konfliktusban, míg egy másik barátja, George Gladden megsebesült. Bairdet és Gladdent egy helyi szerencsejátékos, James Cheyney vette rá arra, hogy lovagoljanak Mason városába, ahol azonban embereivel rajtuk ütött előre kitervelt módon a megyei seriff, John Clark.

Szeptember 25-én Ringo csatlakozott további hét társához, akikkel elindultak bosszút állni Baird haláláért. Amikor Masonba értek, ő és egy Bill Williams nevű férfi leváltak a csoportról, és Cheyney otthona felé vették az irányt, ahol aztán figyelmeztetés nélkül agyonlőtték a fegyvertelen szerencsejátékost. Ezt követően a rajtaütés egyik résztvevője, Dave Doole otthonához mentek, amikor azonban szóltak neki, hogy jöjjön ki a házból, Doole Cheyneyvel ellentétben fegyverrel jelent meg, így Ringó és Williams inkább kereket oldottak.

Johnny Ringo

A két férfi visszatért a csoporthoz, és a reggeli fölött eldicsekedtek a többieknek azzal, hogy megölték Cheyneyt. A különleges rendőri szerv, a texasi rangerek jelentése szerint Williams vagy Ringo azt állította, „darált húst csináltak Cheyneyből, és ha valaki nem temeti el, bűzleni fog.” Négy nappal később a banda más tagjai további három emberrel végeztek a környéken, azonban Ringo és Williams ellen nem indult körözés a Cheyney-gyilkosság miatt.

Ehelyett december folyamán kétszer is letartóztatták más ügyek miatt. Az első egy áprilisban történt eset volt, amikor Burnet város közepén elsütötte pisztolyát, ami kimerítette a „békeháborítás” jogi fogalmát. Ekkor azonban a 150 dolláros óvadék kifizetése után szabadon engedték. A második eset ennél nagyobb súlyú volt: Ringót és egy volt rangert, Scott Cooleyt bebörtönözték azzal a váddal, hogy gyilkossággal fenyegették meg Burnet megye seriffjét és annak helyettesét. Mivel a hatóságok attól féltek, barátaik ki fogják őket szabadítani, gyorsan áthelyezték őket egy távolabbi börtönbe az állam fővárosában, Austinban.

A hírnév kezdete

Az úttal egyszerre hírhedtté vált Ringo neve is, mivel az őrizet alatt szállított rabokról beszámoltak a helyi újságok is. Az „Austin Statesman” című lap például leírta 1876. január 4-én, hogy Ringo „állítólag tevékenyen vett részt a Mason megyei háborúban.” A legtöbb hírlap azonban tévesen jegyezte le nevét, „Ringgoldnak” nevezve a férfit. Ez azóta is nehezíti a róla szóló források pontos feltérképezését – a hiba nagy valószínűséggel a helyi német nyelvű újságokból eredt, mivel minden hivatalos dokumentumon kizárólag „Ringo” formában szerepel a neve. A „háborúnak” mindenesetre a bebörtönzésekkel vége lett, bár a feszültség még évekig érezhető volt a megyében.

Nem sokkal később Ringót és Cooleyt ismét átszállították, előbb vissza Burnetbe, majd helyt adtak a két férfi azon kérésének, hogy Lampasas megyében állítsák őket bíróság elé. Mindkettőjüket elítélték a törvény emberei elleni fenyegetőzésért, amit azonnal meg is fellebbeztek. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy 1877-ig kellett volna várniuk a következő tárgyalásra, ami nem volt ínyükre – és barátaik is úgy gondolták, hogy nem célravezető: 1876 májusában kiszabadították őket a börtönből.

Férfiak Tombstone-ban az 1880-as években

Habár a média hírhedt szökevényként állította be Ringót, csupán néhány hónapig tudta elkerülni üldözőit, akik egyenesen Austinba vitték vissza. Szökése ellenére azonban fellebbezésének helyt adtak, és a vádakat ejtették (Cooley a beszámolók szerint még a szöktetés után egy hónappal meghalt).

Ringo azonban nem sokáig lehetett nyugodt: hosszú idő után utolérte a Cheyney-gyilkosság, ennek körüljárása során azonban végül a hatóságok nem találtak tanúkat, akik hajlandók lettek volna ellene vallani. Ringót így ismét elengedték 1878 májusában, és a Mason megyei Loyal Valleyben telepedett le. Novemberben a helyi rendőrségnél is ajánlottak neki egy helyet, azt azonban nem tudni egyértelműen, hogy elfogadta-e azt. A jelek szerint már 1879 folyamán áttelepült az arizonai Tombstone-ba.

Ringo és Wyatt Earp

Annyi mindenesetre biztos, hogy 1879 és 1880 folyamán számos csörtébe keveredett a törvénnyel – egy alkalommal meglőtt egy szalonban egy férfit, aki nem fogadott el tőle egy whiskyt (mondván, a sört jobban szereti), és egy pókerpartit is fegyverrel szakított félbe – a többi résztvevőre fogta, amíg elvett tőlük összesen 500 dollárt.

Utóbbi incidens miatt 1881-ben állították bíróság elé Tombstone-ban, azonban ennél jobban aggasztotta, hogy a híresztelések kapcsolatba hozták nevét egy közelmúltban történt postakocsirablással. Ringo ezt rágalomnak nevezte, és a város legendás békebíróját, Wyatt Earpöt, valamint társát, Doc Hollidayt tette felelőssé annak terjesztéséért. E vád eredménye az lett, hogy a három férfi felfegyverkezve állt szembe egymással: amint éppen pisztolyaikért nyúltak volna, amikor egy rendőrtiszt hátulról lefogta Ringót, és véget vetett az összetűzésnek.

Wyatt Earp

Mindazonáltal az eset nyomán Ringo igen nagy érdeklődést kezdett tanúsítani az Earp és a hírhedt Clanton-banda közötti régóta tartó ellenségeskedésre. 1882-ben éppen letartóztatás alatt állt, amikor arról értesült, hogy Earp és csapata Charlestonban a Clanton-banda letartóztatására készül. Azonnal intézkedett óvadéka kifizetéséről, és Charlestonba indult, hogy figyelmeztesse Clantonékat.

Wyatt Earp testvére, James azonban látta Ringót Tombstone-ból távozni, és tisztában volt szándékával. Hivatalos nyilatkozatot tett a hatóságok előtt, amelyben szökött rabnak nevezte Ringót, aki meg akar akadályozni egy békebíró általi letartóztatást. A nyilatkozatnak köszönhetően útnak indult egy másik csoport J.H. Jackson vezetésével, hogy megállítsák Ringót. Ezen a csoporton azonban útközben rajtaütött Ike Clanton, a Clanton-banda egyik tagja, aki emellett értesítette Ringót arról, hogy immár körözés alatt áll.

Ringo visszatért Tombstone-ba, ahol bíróság elé állították, azonban ismét nem akadt olyan személy aki hajlandó lett volna tanúskodni ellene, így szabadon távozhatott. Innentől Tombstone-ban csak nőtt a feszültség. 1882 márciusában egy ismeretlen tettes agyonlőtte Morgan Earpöt – sokan Ringót gyanúsították, azonban a korabeli feljegyzések ezt nem támasztják alá. Emellett a „Tombstone Epitaph” című lapban megjelent egy nyilatkozat, miszerint Ringo nem akart többé részt venni az Earp-Clanton viszályban.

Doc Holliday

Eközben Earp és csapata maguk is törvényt szegtek, amikor megöltek egy Frank Stilwell nevű bűnözőt, és maguk is menekülni voltak kénytelenek Tombstone-ból. John Behan seriff összeállított egy csoportot üldözésükre – ebben benne volt Johnny Ringo is. Eddigre Earpék megöltek egy Florentino Cruz nevű mexikóit is, aki egyesek szerint valójában Indián Charlie volt, akit a legtöbben Morgan Earp egyik gyilkosának tartottak. Arról is érkeztek hírek Tombstone-ba, hogy a közeli Whetstone-hegységben az Earp testvérek megölték „Göndör” Bill Brociust, aki a környék egyik leghírhedtebb bűnözője volt – a törvényesség határán mozgó békebíró és társai ezzel még több embert magukra haragítottak, ezért 1882 áprilisában elhagyták Arizonát.

Ringo egy hónappal később maga is elhagyta Tombstone-t, miután minden vád és körözés alól felmentették, amelyek a békebírók és banditák közötti csatározásokból származtak. Jó szerencséje ellenére azonban két hónappal később holtan találták a sivatagban.

Gyilkosság vagy öngyilkosság?

Sok kérdés és találgatás övezi Johnny Ringo 1882. július 13-i halálát. Sokan úgy gondolják, öngyilkos lett, mások szerint azonban meggyilkolták, és az elkövető úgy állította be a tett színhelyét, hogy Ringo halála öngyilkosságnak tűnjön.

Wyatt Earp és bandája

Az emberek, akik halála előtt utoljára látták, mind azt mesélték, hogy Ringo lehangoltnak tűnt, és sokat ivott. Utoljára július 11-én látták élve, amikor elhagyta Galeyville városát. Három nappal később háttal egy fának támasztva találták meg, jobb kezében egy .45-ös kaliberű Colt revolverrel, fején pedig egy látszólag önkezével ejtett lőtt sebbel. Egyértelmű esetnek tűnt, azonban sokan gondolták akkor és gondolják napjainkban is, hogy gyilkosság történt.

A gyilkosságelmélet hívei általában vitatni szokták, hogy valóban csak egyetlen üres hüvely volt a fegyverben (azaz hogy csak egy lövést adtak le vele), valamint felhívják a figyelmet arra, hogy a beszámolók szerint Ringo kezén nem voltak jelen az égett lőpor nyomai, azaz nem ő sütötte el a fegyvert. Mások szerint a fején is úgy állt a kalapja, mintha azt valaki halála után tette volna a fejére. Emellett többen, köztük Wyatt Earp is azt állították, hogy ők ölték meg Ringót.

Az idős Wyatt Earp

A holttesten nem volt cipő, ehelyett alsóruháiból tépett rongyokba voltak tekerve lábai – lovát később megtalálták a helyszíntől két mérföldre (3,2 kilométerre). Ringo csizmái a kengyelekhez voltak kötözve (a sivatagban ez elterjedt praktika volt annak érdekében, hogy az éj leple alatt ne mászhasson skorpió a lábbelibe). Minden gyanús jel ellenére a bizonyítékok összességét figyelembe véve a kutatók szerint valószínűbb, hogy Johnny Ringo öngyilkos lett.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/68340/pics/15489555917384955_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?