A hatóságok szolgálatába szegődött szabadságáért cserébe a történelem legelképesztőbb csalója

Kép forrása: charlestoncitypaper.com

Frank Abagnale neve nem feltétlenül számít közismertnek, azonban élettörténete valódi idegenvezetésként szolgál az Egyesült Államok társadalmi és üzleti kiskapuiba az 1960-as években. Abagnale elképesztő csalássorozattal élte mások életét évekig, míg a nyomozók hurka túl szorossá nem vált.

Hazugságok szárnyán

Frank Abagnale elképesztő életútjának részeit a nagyközönség a mozivásznon is láthatta már, a 2002-es „Kapj el, ha tudsz” című, Leonardo DiCaprio és Tom Hanks főszereplésével készült filmben. Mind a film, mind az azonos című Broadway-musical Abagnale 1980-ban írt, szintén azonos című önéletrajzán alapult. Az 1948. április 27-én született férfi New York államban nőtt fel, Rochester városában, három testvérével együtt. Szüleik elváltak, amikor Frank 16 éves volt, és a fiú innentől az apjával lakott.

Frank még iskolásként elvállalt egy részmunkaidős állást, ahová autóval kellett járnia. Édesapja – dolgát megkönnyítendő – intézett neki egy kizárólag benzinkutakon használható hitelkártyát, amelyet ő törlesztett. Frank ezzel a kártyával követte el élete első csalássorozatát: termékeket vásárolt a kártyával a benzinkúton, mint például gumiabroncsokat, akkumulátorokat és más tartozékokat, majd visszavitte őket, és készpénzt kért értük vissza. Állítása szerint így lett zsebpénze arra, hogy randevúzni tudjon, azonban hamar lebukott, miután édesapja hatalmas összegű számlákat kezdett kapni a hitelkártyáról.

Frank Abagnale szülei, Paulette és id. Frank (kép forrása: findagrave.com)

Lebukása után az általa addig látogatott katolikus iskolából átkerült egy „tévútra tért fiúk” számára fenntartott intézménybe, ekkor azonban elszökött otthonról. Mint kiderült, hatalmas tehetséggel bírt a csaláshoz, és késő kamaszéveiben ebből tartotta fenn magát. Első dolga a különféle, 16 évesekre érvényes korlátozásokkal terhelt jogosítványa meghamisítása volt, hogy tíz évvel idősebbnek higgyék. „Papíron” felnőttként már nagyszámú további személyes okmányt tudott hamisítani magának, így egyetemi diplomákat is.

Pénzért eleinte csekkeket írt magának apró bankszámlájára terhelve, azonban a bank hamar közbelépett, és zárolta számláját. Abagnale nem habozott, és rendszert csinált abból, hogy ilyen esetekben újabb és újabb számlát nyit különféle intézményeknél, amelyeket aztán hiteltúllépésig „csapolt”, így pénzelve további „kalandjait”.

Abagnale egyik álma volt, hogy pilóta lehessen. Hamis személyazonossággal és pilótaengedéllyel felfegyverkezve felhívta a Pan Am légitársaságot, és azt állította, az ő pilótájuk, és a szállodai tisztítószolgálat elveszítette egyenruháját. A légitársaság minden további nélkül küldött egy új egyenruhát, teljesen ingyen. Ekkoriban (az 1960-as években) a különféle légitársaságok között létezett egy megegyezés, melynek részeként bármely társaság pilótája tetszőleges repülőgépre felszállva utazhatott bárhová, teljesen ingyen. A gyakorlat neve „deadheading” volt. Abagnale ezt a szokást kihasználva repült több mint 250-szer a világ 26 országába, több mint másfél millió kilométert megtéve összesen – szállodai számláit, ételköltségeit és minden egyebet a Pan Amnek számláztak ki.

Frank Abagnale pilótaként (kép forrása: spielberg-ocr.com)

Az egyetlen dolog, amire a férfi odafigyelt, az volt, hogy magával a Pan Ammel ne repüljön soha – félt, hogy a valódi Pan Am pilóták felismerik, hogy csaló. Más légitársaságokkal utazva azonban meggyőzően beszélgetésbe tudott elegyedni a pilótákkal és egyéb személyzettel, és még egy-egy légiutas-kísérővel is viszonya volt. Egy alkalommal a pilótafülkében a kezébe adták az irányítást, ő azonban diszkréten bekapcsolta a robotpilótát – „egy papírsárkányt sem tudok a levegőben tartani”, mondta később egy interjúban. Nem tarthatott azonban örökké ez az élet: miután egyre több helyen kezdtek nyomozni a rejtélyes utazgató pilóta után, Abagnale úgy látta, ideje továbbállni. A repülés után a jog világát célozta meg.

Szűkülő lehetőségek

Louisiana államban találta meg a számára legmegfelelőbb törvényi környezetet. Miután hamisított magának egy diplomát az elit Harvard egyetem jogi iskolájáról, Louisianában annyiszor próbálkozhatott a jogi szakvizsgával, ahányszor csak szükséges volt. Végül harmadjára sikerült is neki – állítása szerint amellett, hogy valóban sokat készült a vizsgára, harmadjára már kizárásos alapon is tudta a megfelelő válaszokat az addig elrontott feladatokra. A sikeres vizsgát követően az állami ügyészi hivatalban kapott munkát, ahol – szerencséjére – nem volt szüksége jogi tudására, inkább kávét és könyveket kellett főnökének vinnie. Volt azonban egy kollégája, aki valóban a Harvardon végzett jogot, és hamar gyanút fogott, amikor Abagnale (aki ekkor – hasonlóan a „pilóta” időszakához – a Frank Black nevet használta) nem tudott a legegyszerűbb kérdéseire sem válaszolni az egyetemmel kapcsolatban. A csaló jobbnak látta, ha innen is menekülőre fogja.

Kép forrása: europeanceo.com

A következő állomása Georgia állam volt. Itt egy lakás kibérléséhez kérték, adja meg foglalkozását, Abagnale-nek pedig hirtelen az „orvos” jutott eszébe. A lépcsőházban éppenséggel lakott egy valódi orvos, aki hamar munkát is ajánlott neki – itt ismét szerencséje volt, mivel valódi orvostanhallgató gyakornokokat kellett felügyelnie egy éjszakai ügyeleten. Arra kellett azonban rájönnie, hogy itt valóban az ő képzetlensége is kerülhet emberéletekbe: egy alkalommal egy nővér azzal ment be hozzá, hogy egy „kék baba” van (azaz fuldoklik egy csecsemő), Abagnale pedig nem értette, miről beszél – értetlensége kis híján a gyermek életébe került. Abagnale nagyrészt a gyakornokokra hagyta a valódi orvosi munkát, így nem tűnt fel senkinek, hogy valójában semmiféle orvosi képzettsége nem volt. Végül lelkiismerete arra hajtotta, hogy elhagyja ezt az állást is.

Attól is félt a sorozatos csaló, hogy már a szövetségi nyomozóiroda, FBI is a nyomában van, és valódi személyazonosságát keresi. Abagnale ezért úgy döntött, hogy elhagyja az országot, és új életet kezd külföldön. Franciaországba érkezve azonban egy francia légiutas-kísérő, akivel korábban viszonya volt, felismerte az arcát egy körözési plakáton, és értesítette a rendőrséget.

Frank Abagnale az őt alakító Leonardo DiCaprióval (kép forrása: Business Insider)

1969-ben így hat hónapot töltött egy francia börtönben – cellájában sem ágy, sem folyóvíz nem volt, és nem is hagyhatta el. Az ítélet valójában egy évre szólt, azonban a bíró lecsökkentette. Franciaországi letartóztatásának hírére mintegy 12 másik európai ország is bejelentkezett, ahol csalás gyanújával körözték, és kiadatását kérte. Abagnale így a dél-franciaországi Perpignan börtönéből büntetése letöltését követően Svédországba került, ahol egy malmői börtönben helyezték el. A következő állomása Olaszország lett volna, azonban a svéd bíróság kérésére az amerikai külügyminisztérium bevonta a férfi útlevelét, így a svédországi büntetése leteltével kizárólag az Egyesült Államokba vihették vissza, ahol szintén bírósági tárgyalás várt rá.

Ekkor azonban még nem került erre sor: Abagnale a landolás után elszökött a repülőről, és egy Montrealba tartó vonatra szállt. Az volt a terve, hogy Kanadából Brazíliába szökik, azonban még Montrealban elfogták. Miután visszavitték az Egyesült Államokba, egy atlantai bíróság 12 év börtönbüntetésre ítélte a csalássorozatért. 1971-ben megszökött a börtönből, és ismét Brazíliába kívánt jutni – ez alkalommal New Yorkban fogták el, és visszavitték a börtönbe.

Öt börtönben töltött év után Abagnale-t egy ajánlattal kereste meg az FBI: szabadságáért cserébe a rendelkezésükre kell bocsátania „szakértelmét”. A férfi elfogadta az ajánlatot: mivel családjához nem kívánt visszatérni, Texas államban bocsátották feltételesen szabadlábra, és hetente egyszer kellett jelentkeznie a hatóságoknál. A szövetségi hatóságoknak kérésre segítenie kellett, azonban ezért a munkáért nem kapott pénzt. Több állásban is megfordult, ezekből azonban rendre elbocsátották, miután kiderült, nem tájékoztatta munkáltatóit büntetett előéletéről.

Abagnale és családja a „Kapj el, ha tudsz” forgatásán (kép forrása: spielberg-ocr.com)

Végül egy bankhoz ment azzal az ajánlattal, hogy tart egy eligazítást a csekkes csalásokról a munkatársaknak. Azt mondta nekik, ha nem találják hasznosnak a mondandóját, semmivel sem tartoznak neki, ha azonban értékes információval szolgált, 50 dollárt kér, valamint azt, hogy adják meg a nevét más bankoknak is. Ezzel Abagnale megkezdte biztonsági tanácsadói karrierjét, amely élete első hosszú távú, legitim munkája volt.

Abagnale elmondása szerint az emberek hiszékenysége egészen lehetetlennek tűnő dolgokat is lehetővé tett számára: egy alkalommal egy repülőtéren kifigyelte, hogy az autóbérlő szolgáltatók egy zárható ládába helyezik el a napi bevételeiket. Beöltözött biztonsági őrnek, a doboz mellé állt, és kihelyezett egy táblát, amelyen az állt: „A láda nem üzemel – kérjük, adja le a készpénzt a szolgálatban lévő őrnél.” Maga Abagnale sem hitte volna, de a trükk bevált – „hogyan lehetne üzemen kívül egy láda?” – tette fel később a költői kérdést. Úgy gondolja, amit fiatalként tett, ma még könnyebben megvalósítható. „A technológia szüli a bűnözést” – mondta.

Tanácsadóként végül saját vállalkozást alapított Abagnale & Associates néven, és napjainkig is szoros kapcsolatot ápol az FBI-jal. A korábban utána nyomozó FBI-ügynök, Joseph Shea haláláig közeli barátok maradtak.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/68033/pics/15483467088321006_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?