Nem maga a technológia ellen lázadtak a ludditák

Kép forrása: missedinhistory.com

Napjainkban a közbeszéd merő fejlődésellenes technofóboknak tartja a 19. század eleji angol textilipari munkásokat, akik azokat a gépeket verték szét éjszakai rajtaütéseik során, amelyek mellett úgy érezték, rabszolgaként töltik el napjaikat. Valójában azonban nem a fejlődés, hanem egyre romló körülményeik és kilátástalan helyzetük elleni elkeseredett tiltakozásképpen pusztították el munkaeszközeiket.

1812-ben egy januári éjszakán erőszakos embertömeg törte be George Ball textilműhelyének ajtaját az angliai Nottingham külvárosában. Az arcukat zsebkendőkkel eltakaró férfiak nehéz kőtörő kalapácsokkal estek neki előre kiszemelt célpontjaiknak, majd menekülőre fogták. Öt szétzúzott kötőgépet hagytak maguk után a műhelyben.

A 19. század eleje nagy gazdasági felfordulást jelentett a hagyományos kézműipar képviselői számára Angliában. Az évtizede folyó napóleoni háborúk lefékezték a szabad kereskedelmet, és élelmiszerhiányokat is okoztak. A férfi divat nagy változáson ment keresztül: a harisnyákat felváltották a nadrágok, és az előbbiekre épülő iparágak ennek hatása alatt szenvedtek. Mindennek tetejébe érkezett az ipari forradalom, amely újabb zavart hozott a folyamatokba – a munkások ugyanannyi idő alatt százszor annyi kötött terméket tudtak például előállítani gépeken, mint kézzel.

A textilipar változásaival szemben erőszakosan lépett fel a „ludditáknak” nevezett mozgalom, amelynek tagjai állításuk szerint egy bizonyos „Ludd tábornoktól” kapták parancsaikat. 1811 novemberében kezdődött a képzett textilipari munkások lázadása Nottinghamben, és innentől kezdve a városban mindennaposak voltak az éjszakai támadások.

Kép forrása: Smithsonian Magazine

A harisnyakötők és a csipkekészítők jobbára leszállóágban lévő iparágakban dolgoztak” – mondja Kevin Binfield, az Egyesült Államok Kentucky államában található Murray State University angol nyelvprofesszora és „A ludditák írásai” című könyv szerzője. „A mesterek lassan reagáltak, és kihasználták a lehetőséget a bérek csökkentésére.” A gazdasági visszaesésre azzal válaszoltak a kereskedők, hogy alacsonyan fizetett, képzetlen munkásokat alkalmaztak a gépek mellett, ahogy a textilipar egyre gyorsabban átkerült az egyes kézművesek házaiból a „malmokba”, ahol a munkaidő jóval hosszabb volt, a munkakörülmények pedig sokkal veszélyesebbek.

A szakmájukat hosszú inasévek alatt kitanult szakemberek tiltakoztak a képzetlen munkaerő ellen, amely rendre az övéknél silányabb minőségű termékeket állított csupán elő. Sokan nyitottak voltak arra, hogy alkalmazkodjanak a textilipar gépesedéséhez, amíg a nyereségből nekik is jut. Azt látták azonban, hogy a megnövekedett termelőkapacitás nem a munkásokat, hanem a géptulajdonosokat gazdagította.

Az angol textilipari munkások rendre azzal szembesültek, hogy a jobb fizetésekért, nyugdíjért, és alapvető munkakörülményekért folyamodó kéréseiket rendre visszautasítják. Mivel legálisan nem hozhattak létre szakszervezeteket és nem sztrájkolhattak, a munkások kalapácsokkal sújtottak le az ipari kapitalizmusra, amit Eric Hobsbawm brit történész „zavargással történő kollektív egyezkedésnek” nevezett.

Ludd tábornok” legendája

A nottinghami textilmunkások azt állították, egy titokzatos „Ludd tábornok” utasításait követik, a kereskedők pedig olyan fenyegetőző tartalmú leveleket kaptak, amelyek feladója „Ned Ludd irodája, Sherwoodi Erdő” volt. Az újságok arról számoltak be, hogy Ludd korábban kötőinas volt, akit mestere utasítására elvertek, ő pedig úgy állt bosszút, hogy megsemmisítette mestere gépét egy kalapáccsal. Ned Ludd azonban valószínűleg semmivel sem volt valóságosabb, mint a sherwoodi erdő másik híres igazságosztó lakója, Robin Hood. Ennek ellenére népi hőssé vált Nottingham egyes részein, ahol még dalok is születtek tiszteletére:

Ne énekeljétek régi rímeiteket Robin Hoodról / Az ő tetteit kevéssé tartom nagyra / Én Ludd tábornok vívmányait éneklem meg / Ő Nottinghamshire új hőse!”

Kép forrása: tektonikamag.com

Nottinghamből a luddita felkelés aztán átterjedt Yorkshire gyapjúiparára és Lancashire fonodáiba is. A munkásmozgalom növekedésével megszűnt annak egységessége és gazdasági üzenetének tisztasága. „Régiónként más lett, és még régión belül is különbözhetett az iparágak között” – mondja Binfield.

A ludditák erőszakossá válnak

Méretének növekedésével a mozgalom erőszakossága is nőtt. A gépek szétverése mellett megjelent a gyárépületek felgyújtása is, de előfordult olyan is, hogy a tiltakozók tűzharcba bocsátkoztak az azok védelmére kirendelt őrökkel, illetve hatóságokkal. 1812 áprilisában négy ludditát lőttek agyon, miután betörtek a huddersfieldi Rawfolds Mill nevű gyár ajtaján. Néhány héttel később bekövetkezett a munkások bosszúja: a tulajdonos William Horsfallt, aki korábban kifejezte vágyát, miszerint „nyereghevederéig luddita vérben akar gázolni”, éppen lovaglás közben lőtték le.

A halálos áldozatokat is követelő felkelésre a brit állam komoly erőkkel válaszolt: 14 000 katonát vezényeltek Anglia szívébe, hogy védjék a gyárakat, és fojtsák el az erőszakot. Több brit katonát mozgósítottak belföldön honfitársaik ellen, mint ahányan Wellington hercegének seregében harcoltak ekkor Napóleon ellen az Ibériai-félszigeten. Miután a parlament a halálbüntetést is kiszabhatóvá tette a géprombolásért, két tucat ludditát küldtek a bitófára, köztük egy 16 éves fiút is, aki csupán őrszemként vett részt egy akcióban. További több tucat embert száműztek Ausztráliába.

A William Horsfall elleni merénylet (kép forrása: history.com)

E kegyetlen intézkedések azonban beváltak, és 1813-ra a luddita mozgalom megszűnőben volt. Nevük azonban angol nyelvterületen napjainkig fennmaradt – a „Luddite” szót ma már mindenkire használják, aki ódzkodik az új technológiától, vagy ellenzi a technológiai fejlődést. Binfield szerint azonban ez merő félreértése a ludditák céljainak. „Nem az újfajta gépek használata ellen tiltakoztak” – mondja, „hanem a meglévő gépek olyan módon történő használatára, amely lejjebb tolta a béreket, és silány minőségű ruhákat állított elő.”

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/67745/pics/15477445936754631_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?