Valódi médiamogul volt az Egyesült Államok „alapító anyja”

Az Egyesült Államok születésénél nem csak férfiak voltak jelen. Igen fontos szerepet játszott a függetlenség kihirdetésében egy rendkívüli képességekkel bíró nő, Mary Katherine Goddard. A Függetlenségi Nyilatkozat terjesztésében tevékenyen részt vevő nyomdász tekinthető az egyetlen nőnek, aki aláírta a dokumentumot – mivel a nyomtatott változaton nyomtatással szerepeltek az eredeti aláírók nevei, és mellettük szerepelt az övé is.

Talpraesett vezető

1776 decemberében még nem úgy tűnt, hogy George Washingtonnak és társainak sikerül kivívniuk a 13 amerikai gyarmat függetlenségét az anyaországtól, Nagy-Britanniától. A koronához hű erők kiszorították Washington seregét New Jerseyből, válaszul pedig a pennsylvaniai Philadelphiából – ahol júliusban aláírták a Függetlenségi Nyilatkozatot – áthelyezte székhelyét a délebbre lévő Marylandben található Baltimore-ba. Nem sokkal később már jó hírekről értesültek: Washington karácsony napján átkelt a Delaware folyón, majd Trentonnál és Princetonnál is elverte a briteket.

A Kongresszus ezen felbuzdulva elkezdte egy második nyomtatását a Nyilatkozatnak, amelyen már nyomtatott betűvel szerepeltek neveik, és nagy példányszámban volt terjeszthető. A nyomtatás elvégzéséhez az egyik legmegbízhatóbb jelöltet választották: Mary Katherine Goddardot, aki nem csupán a gyarmat vezető lapja, a „Maryland Journal” főszerkesztője volt, de Baltimore postamestere is egyben – ezzel vélhetően ő volt az amerikai kormány első női alkalmazottja.

Mary Goddard aláírása egy fennmaradt papírdarabon

Goddard már három éve vezette a lapot, miután átvette azt nyughatatlan és megbízhatatlan öccsétől, Williamtől, aki új lapjával, a „Constitutional Posttal” indult promóciós körútra. Goddard következetesen a „patrióta” irányvonalat képviselte mind újságában, mind az általa nyomtatott művekkel – szerkesztői cikkeiben a britek brutalitásáról írt, emellett nyomdájában sokszorosította Thomas Paine függetlenségpárti „Józan ész” című pamfletjét, és a fontosabb hadi eseményekről is különszámokat jelentetett meg. A függetlenségi háború korának egyik első számú újságírója és nyomdásza volt.

Az 1738-ban egy connecticuti postamester- és nyomdászcsaládba született Goddardot magasan iskolázott édesanyja, Sarah tanította olvasásra és számtanra egészen kis korától. Az akkoriban jelentős kikötőváros, New London iskolájában tanult aztán franciát, latint és természettudományt – a fiúk óráinak végeztével lehetősége volt a lányoknak is egy órányi oktatásra a nap végén. Műveltsége már igen korán, 1755-től hasznosnak bizonyult, amikor a család szerencséje rosszabbra fordult az édesapa, Giles Goddard postamester halálával.

William Goddard

A Sarah-Mary-William hármas a következő évek során számos sajtóterméket alapított és működtetett: Providence-ben ők alapították Rhode Island első újságját, a „Providence Gazette”-et. Kiadóként az ekkor 21 éves William szerepelt rajta, a termék azonban mindenben Sarah és Mary keze nyomát hordozta. A következő 15 évben William Philadelphiában és Baltimore-ban is indított újságokat, amelyeket idővel mindig édesanyja és Mary vettek át. Míg William rendszeresen összeveszett aktuális üzleti partnereivel, és még az adósok börtönét is többször megjárta, Mary Katherine Goddard nyugodt kézzel kormányozta jövedelmező vállalkozásokká a rábízott lapokat. Így történt 1774-ben is, amikor a csupán hat hónapja létező „Maryland Journal” is hozzá került. William ekkor azonban maradandót alkotott: megalapította a kontinens első magánjellegű, a brit kormányzattól független postaszolgálatát, amely később az Egyesült Államok postaszolgálatává nőtte ki magát.

A haza szolgálatában

Mary Goddard éppen akkor vette át a lap irányítását, amikor a gyarmati lakosok egyre elégedetlenebbé kezdtek válni a brit kormányzattal. Hamarosan a „patrióta” oldal legfőbb lapjává vált, cikkei beszámoltak Boston kikötőjének brit blokádjáról, és buzdították a gyarmati nőket az „otthonszövő” mozgalomhoz való csatlakozáshoz – ennek keretében a nők otthon szőtték ruháikhoz a textilt saját nevelésű lenből, illetve gyapjúból, hogy ne a monopolhelyzetben lévő brit textilipart támogassák. A harcok kezdetével lelkesen tudósított a csatákról, a függetlenségpárti erőket jóként, a briteket rosszként beállítva.

1775 júliusában a Kontinentális Kongresszus átvette William Goddard postaszolgálatát, és kinevezte irányítójának a lényegesen megbízhatóbb Benjamin Franklint. Ez év októberében lett Mary Goddard Baltimore postamestere, amikor pedig a következő évben felkérték a Függetlenségi Nyilatkozat további példányainak nyomtatására, tudta, hogy történelmi pillanat részese: a szokásos „M.K. Goddard” helyett teljes nevét helyezte az egyoldalas nyomtatvány aljára.

John Trumbull: „Függetlenségi Nyilatkozat”, 1819.

A háború során Goddard a rengeteg nehézség ellenére kitartott a függetlenségpártiak mellett, még ha ez azt is jelentette, hogy kézbesítőit gyakran saját zsebből kellett fizetnie, ha a szövetségi kormánynak éppen nem volt elég pénze – volt, hogy magát a „Maryland Journalt” sem tudta időben megjelentetni. 1778-tól már cserekereskedelemre is hajlandó volt előfizetőivel – méhviaszt, lisztet, zsírt, vajat, disznóhúst és marhahúst is elfogadott pénz helyett.

Hiába volt azonban kiváló munkamorálja és üzleti érzéke, Mary Goddardot öccse 1784-ben kitúrta a lap főszerkesztői székéből. Ezt követően nincs bizonyíték arra, hogy valaha szóltak volna egymáshoz – Mary még William esküvőjén sem jelent meg 1786-ban. Erre jött 1789-ben az újabb csapás: az új országos főpostamester, Samuel Osgood egy politikai szövetségesét ültette Goddard helyére Baltimore-ban, majd ezt azzal indokolta, hogy a helyi postamesterek feladata lett a közeli postahivatalok közvetlen felügyelete is, ami „több utazással járna, mint amit egy nő elbírna.”

A Függetlenségi Nyilatkozat egy Goddard-féle példánya

Több mint 200 prominens baltimore-i lakos tiltakozott Goddard leváltása ellen, maga Goddard pedig Washington elnöknek írt kérvényt az ügyben, azonban előrelépés nem történt. Mary Goddard 1790-től 1816-os, 78 éves korában bekövetkezett haláláig egy könyvesboltot és egy méteráru-kereskedést működtetett a városban, amelynek lakói továbbra is nagy tiszteletben tartották. Sosem ment férjhez, és gyermeke sem született – minden tulajdonát szolgájára, Belinda Starlingra hagyta, „viszonozandó az általa oly hűségesen végzett szolgálatot.”

Ahogy egy kortársa megjegyezte, Goddard „rendkívüli ítélőképességgel, energiával, idegekkel és erős jó érzékkel rendelkező nő” volt, azonban a nemi alapú diszkrimináció ellen ő sem tudott eredményesen küzdeni, és hálátlan öccse idejekorán véget vetett ígéretes pályájának. Ennek ellenére az Egyesült Államok létrejöttének fontos személyisége, és a női egyenjogúság egyik úttörője. Saját levelei közül sajnos egy sem maradt fenn, és keveset árult el magáról meglehetősen tárgyilagos hangú cikkeiben. Személyiségére a legnagyobb rálátást munkája adja, amelyet állhatatosan és elveihez hűen végzett – joggal nevezi az utókor az Egyesült Államok „alapító anyjának”.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/64557/pics/15427920303279511_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?