„Forradalmi öngyilkosságot” követtek el a kommunista szekta tagjai

Az amerikai haderő tagjai a mészárlás áldozatainak maradványait helyezik repülőgépekre a guyanai Georgetown nemzetközi repülőterén 1978. november 28-án

1978. november 18-án az egész világ tudomást szerzett egy addig ismeretlen, Egyesült Államokban alapított szektáról, melynek 918 tagja halt meg egy saját maguk által létrehozott településen a dél-amerikai Guyanában. A gyakran tömeges öngyilkosságként számon tartott jonestowni eset valójában tömeggyilkosság volt – a legnagyobb az amerikai történelemben egészen 2001. szeptember 11-éig.

Született szektavezér

Az 1931-ben született Jim Jones már gyermekkorától fogva a történelem és saját korának ideológusai – Marx, Lenin, Sztálin, Mao és Hitler – életét és gondolatait tanulmányozta, és a vallás iránt is különös érdeklődést mutatott. Ebben közreműködhetett, hogy szegénységben nőtt fel, és különc személyiségként nehezen talált barátokat. 1956-os saját egyházalapításával valójában kommunista nézeteinek népszerűsítése és az anyagi támogatás biztosítása volt.

Több költözés után a „Nép Temploma” („People's Temple”) nevű szervezet Kaliforniában vetette meg sikeresen a lábát, olyannyira, hogy Jones a helyi és bizonyos mértékig az országos politikát is befolyásolni tudta. Az egyháznak több fiókszervezete alakult ki szerte az államban, Jones-t pedig a faji egyenjogúság és integráció képviseletéért elismerésekkel halmozták el.

Jim Jones

Idővel azonban megjelentek a kevésbé pozitív beszámolók is az egyház tevékenységéről, nevezetesen a szektaszerű mentalitásról és a tagokkal szembeni sokszor kegyetlen bánásmódról, amelyet Jones és a hierarchia magasabb fokain elhelyezkedők tanúsítottak. A kritikus hangok elől menekülve Jones 1977-ben a Dél-Amerika északi partjain lévő Guyanában vásárolt földet a sűrű dzsungel mélyén, hogy ott egy „szocialista paradicsomot” alakítson ki – és elmeneküljön híveivel a kritikus hangok elől.

Jones már egy 1975-ös beszédében is azt mondta: „Imádom a szocializmust, és hajlandó vagyok meghalni a megvalósításáért. De ha így tennék, magammal vinnék ezret is.” Néhány évvel később be is váltotta e jóslatát.

A paradicsom ígérete

A szektavezér azzal tudta magával csalogatni híveit, hogy a guyanai helyszín egy élelmiszerben gazdag, tökéletes mezőgazdasági kommuna, ahol nincsenek sem szúnyogok, sem kígyók, és a hőmérséklet minden nap tökéletes, 22 Celsius-fok körüli. Ez természetesen mind hazugság volt: a dzsungel talaja túl sekély és laza volt a mezőgazdasághoz, így a hívek hamar éhezni kezdtek. Jones megbízható belső körének tagjai a legközelebbi lakott területre jártak élelmiszert kéregetni, illetve a piacról a megromlott, eladhatatlan árut elhozni.

A kommuna tagjai zöldségeket készítenek elő a főzéshez

A „Nép Templomának” tagjai minden nap hajnalban keltek, és indultak a földekre dolgozni. Hamar rettenetessé vált a hőség, és a valójában nagyon is létező szúnyogok és egyéb állatok is gyötörték a kommuna lakóit. A száraz évszakban vödrökből öntözték a termeszteni próbált növényeket, kevés eredménnyel, Jones pedig semmiféle szabad időt nem hagyott senkinek. Ez utóbbi szándékos volt, annak érdekében, hogy hívei ne kezdhessenek el szervezkedni ellene.

A szabályzat azt is kimondta, hogy ha a tábor egész területén felszerelt hangosbemondókon meghallották Jones hangját, mindenkinek tilos volt beszélni. Jones a nap nagy részében híreket olvasott fel a mikrofonba, szovjet, illetve kínai szemszögből értelmezve a világ eseményeit, és mindenben az ellenséges – azaz amerikai – propagandát látva. Az eleinte vetített szórakoztató filmeket felváltották a szovjet filmhíradók és Jones saját ideológiai töltetű előadásai.

Jones azt a gondolatot is elültette híveiben, hogy ügynököket fog közéjük küldeni, akik majd panaszkodnak a helyzetre – ezeket pedig az igaz híveknek fel kell jelenteniük. A kommuna lakói így joggal feltételezhették, hogy bárki, aki panaszkodik, valójában próba elé állítja őket. A szolidaritás teljességgel kimúlt a közösségben.

A kommuna egyik konyhájának személyzete

A körülbelül 1000 fős lakosság 70%-át afroamerikaiak tették ki, többségükben nők, a hívek többi része fehér volt, és csupán néhány tucatnyian voltak egyéb származásúak. A kommunához tartozott gyengélkedő és bölcsőde is, ahol összesen 33 gyermek született Jonestown létezése során. Börtön nem tartozott a kommunához, azonban többféle fenyítésnek is ki voltak téve azok, akiket valamiféle vétségen kaptak – kényelmetlenül kis méretű dobozba zárhatták őket, vagy – gyermekek esetében – egy kút mélyén kellett aludniuk (ezekről a környező guyanai lakosság körében hamar elkezdtek terjedni a híresztelések).

Jonestown határain fegyveres őrök, Jones „Vörös Brigádjának” emberei járőröztek – felszerelésüket a guyanai hatóságok bőséges megkenésével tudták az országba csempészni. Akit szökésen kaptak, gyakran különféle injekciókkal kábították el, illetve bírták engedelmességre. Jones mindeközben azzal fenyegette híveit, hogy odakint a dzsungelben egy kilépett szektatag, Tim Stoen által felbérelt zsoldosok várakoznak, és megölik a szökni próbálókat. Akit pedig Stoen zsoldosai nem kapnak el, azt Jones szerint felfalhatták a kígyók és a tigrisek (a tigris nem őshonos Dél-Amerikában).

A külvilág Jonestownba látogat

A végzetes döntést Jones akkor hozta meg, amikor már elkerülhetetlen volt a külvilág figyelme. Az abúzusok hírei az Egyesült Államokba is eljutottak, ami azt eredményezte, hogy Kalifornia állam egyik kongresszusi képviselője, Leo Ryan egy médiastáb és néhány jonestowni lakos aggódó rokonai kíséretében. Ryan útján az váltotta ki közvetlenül, hogy egy barátja, aki korábban a „Nép Templomának” tagja volt, közölte vele, hogy régóta nem tudja elérni Jonestownban tartózkodó családtagjait. Ehhez jött még egy Deborah Layton Blakey nevű nő eskü alatt tett nyilatkozata, amelyben beszámolt a borzalmakról – Blakey Jones egyik segédje volt, azonban végül sikeresen megszökött Jonestownból, és a guyanai fővárosban, Georgetownban található amerikai nagykövetségre menekült.

A terület bejáratát jelző tábla

Amikor Ryan Jonestownba ért, meglepetés érte: a helyiek tökéletesen koreografált táncos-zenés produkcióval várták, amelynek „Fehér Éjszaka” volt a címe. Jones hetek óta a látogatásra edzette az embereket, minden híve pontosan megjegyezte, mit mondhat a látogatóknak – ezt közvetlen beosztottjai rendszeresen ellenőrizték is az addigi hetek során. Ryan képviselővel az éhező jonestowniak közölték, hogy minden nap csirkét vagy birkát esznek, és hogy sosem voltak még ennyire boldogok. Egészen elképesztő módon a képviselő végül hitt a betanított szektatagoknak, és a rövid látogatás után a delegáció útnak is indult. Ekkor azonban nem várt dolog történt.

Leo Ryan képviselő

A lakók egyike Ryan egyik asszisztensének kezébe csúsztatott egy apró papírcetlit, amelyen segítséget kért a teljes kommuna nevében. Jones ennek hallatán éktelen haragra gerjedt: az egyes lakóknak nem lett volna szabad senkivel sem kapcsolatba lépniük a látogatók közül. A dühös szektavezér azonnali távozásra szólította fel Ryant és a küldöttséget. A képviselő érezte a veszélyt, és a hat mérföldre lévő kifutópálya felé vette az irányt, ahol korábban leszállt. A látogatókkal tartott 14 szektatag is, akik meglátták a lehetőséget a távozásra. Amikor a kifutóhoz értek, nem várt rájuk repülő – végül azonban feltűnt kettő is. Miközben ezekre szálltak fel, megjelent egy fegyveresekkel teli utánfutót vontató traktor, és vad lövöldözés vette kezdetét: az egyik távozó szektatagot, a médiastáb három tagját, és magát Ryan képviselőt is halálos lövés érte.

A fegyveresek visszatértek Jonestownba, és beszámoltak az esetről Jonesnak, aki elkezdte azt mondani az embereknek, hogy mindennek vége, és „jönnek értük” – át kell menniük a „másik oldalra.”

Erőszakos „öngyilkosság”

A kevés túlélő szinte leírhatatlan borzalmakról számolt be. Elmondásuk szerint a gyakorta agymosott szektatagok tömeges öngyilkosságának beállított esemény valójában tömegmészárlás volt. Az összecsődített emberek körül számszeríjakat tartó őrök álltak, ezek gyűrűjén kívül pedig olyanok, akiknél tűzfegyverek voltak. Az emberek rettegtek, mi lesz, ha nem azt teszik, amire Jones utasítja őket.

Mint később kiderült, a tömeges „öngyilkosságot” számos alkalommal elpróbálták már a kommunában – az emberek eleinte azt hihették, ez egy újabb ilyen szertartás. Ezek a korábbi „próbák” fontos információval szolgáltak Jones számára: megmutatták, valós helyzetben kik okoznának fennakadást vagy állnának ellen. 1978. november 18-án aztán ezeket az embereket sorakoztatta fel elsőként, majd egy lépéssel tovább ment: a gyermekeikkel kezdte. A hidrogén-cianidot és más mérgeket tartalmazó, porból kevert üdítőitalt először velük itatta meg.

Az áldozatok holttestei a központi csarnok körül a mészárlás után

A méregnek körülbelül öt percbe telt hatni – eközben az áldozatok óriási fájdalmakat éltek át, és az eleinte nyugodt „szertartás” hamar káoszba torkollott. A gyermekeiket elveszítő szülők egy része készséggel ment utánuk a halálba, mások azonban egyszerűen összeomlottak mentálisan a látottaktól. Jones egy kazettás diktafonnal felvette több részletét a folyamatnak (főként saját beszédét), és bármennyire igyekezett a kellemetlen pillanatokban szüneteltetni a felvételt, tisztán hallhatók a kétségbeesett kiáltások a csaknem 45 perces felvételen.

Jones különös ideológiájában a „Nép Templomának” tagjai a szocializmus nevében követtek el „forradalmi öngyilkosságot”. Életútjából kitűnik, hogy a szektavezér számára a legfontosabb az emberek irányítása volt – ennek legvégső megtestesülése volt, amikor arra szólította fel híveit, hogy áldozzák fel életüket az ő parancsára. Magával Jonesszal egy fejét ért lövés végzett, az nem teljesen tisztázott, hogy öngyilkos lett, vagy más lőtte le.

Amerikai katonák koporsókba helyezik a halottakat a guyanai Georgetown nemzetközi repülőterén

Jones Belső körének egyes tagjait különféle missziókra küldte az utolsó órákban, nagy részük túlélte az eseményeket – például azok is, akikkel több százezer amerikai dollárnak megfelelő guyanai dollárt, valamint a szekta bankszámláinak hozzáférési adatait vitetett a georgetowni szovjet nagykövetségre, hogy a „Nép Templomának” vagyonával a kommunizmust támogathassa. A pénz nagy részét a küldöttek eldobták, és menekülni próbáltak, azonban a hatóságok elfogták őket.

https://mult-kor.hu/elofizetes

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/64507/pics/15427065501810134_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?