Nem volt életbiztosítás gyermeknek lenni a 16. században

Íjászkodó gyermekek a kora újkorban

A gyermekekre leselkedő összes veszélyre a felnőttek sem tudnak felkészülni, bármennyire igyekeznek – ez a múltban is így volt. Oxfordi kutatók egy csoportja mintegy 9000 halottszemlét vizsgált meg a 16. századi Angliából. Ezekből kiderült, hogy számtalan veszély leselkedett a Tudor-ház uralma idején a gyermekekre, saját játékaiktól az otthon veszélyein át a felnőttek tevékenységéig.

A csupán hétéves George, Dacre lordja 1569. május 17-én meghalt. A kis lord halála súlyos következményekkel járt: nagybátyja, Leonard igényt tartott a Dacre címre és földekre, azonban nála ügyesebben mozgott Norfolk hercege, aki George és nővérei gyámja és mostohaapja volt. Leonard ezért csatlakozott az úgynevezett „északi lázadáshoz”, melynek során Észak-Anglia katolikus földbirtokosai Mária skót királynőt kísérelték meg I. Erzsébet angol királynő helyébe ültetni, majd ennek bukását követően száműzetésben hunyt el Brüsszelben. Erzsébet királynő szerencséjére Norfolk hercege nem támogatta a lázadást: ehelyett hozzáadta fiaihoz a Dacre lányokat, és ezzel biztosította, hogy földjeik az ő családjában maradnak.

Régóta ismert tény, hogy a kis George szokatlan módon lelte halálát: sógora, Arundel earlje, Philip Howard életének kortárs összefoglalója szerint Thetfordnál egy tornaszer ló esett rá. A halottszemle azonban ennél is többet elárul az esetről: délután kettő körül az ifjú lord, miután megebédelt a felnőtt nemesek társaságában, elindult egyedül játszani. A ház felső galériáján állt a tornaszer ló, amely körülbelül 1,4 méter magas, és csaknem 2 méter hosszú volt, és négy fa lábon állt. Túl magas volt ahhoz, hogy George felugorjon rá, ezért megpróbálta lejjebb állítani, és kivett egy vasszeget az egyik lábból. Az egész tornaszer eldőlt, egyenesen George fejére, amitől a fiú azonnal meghalt.

Játék és veszély

A tudósok által tanulmányozott halottszemlék számos kevésbé híres gyermek haláláról is beszámolnak. Az 1551 és 1560 között regisztrált 1031 haláleset közül legalább 140 13 éves, vagy annál fiatalabb gyermek volt. Ez a szám 170-re emelkedik, ha hozzávesszük azokat, ahol életkor nélkül gyermekként neveznek meg valakit, vagy név nélkül csupán valaki lányaként vagy fiaként. Legalább 37-en játék közben lelték halálukat – a gyermekek ebben a korban is jól szórakoztak, azonban nem veszélytelenül.

Részlet idősebb Pieter Bruegel „Gyermekjátékok” című festményéből (1560 k.)

George Dacre tornaszer lova mintegy tíz shilling értéket képviselt – drágább volt, mint egy valódi igásló a korban. A legtöbb gyermeknek ennél olcsóbb játékok jutottak. A Lincolnshire megyei Wrangle-ben a hároméves Christiana Jelyan például a kisgyermekek elterjedt játékát játszotta: sárból tapasztott „süteményeket”, amikor hátraesett egy gödörbe, halálos sérülést szenvedve. A lányok gyakran fulladtak meg, miközben a vízparton szedtek virágot (fiúkkal is történt néha ilyen). Az ötéves Nicholas Braunche otthon egy asztalról kapott fel egy kést, amellyel aztán átesett kistestvére bölcsőjén, és torkon szúrta magát.

A legtöbb háztartás körül voltak állatok, és a gyermekek gyakran játszottak velük. Egy kétéves kislány egy két hónapos csikóval játszott, amikor az homlokon rúgta, és megölte. Egy ennél is kisebb fiú egy kislibát követett egyenesen egy tóba, ahol megfulladt. Az állatok azonban a nagyobb gyermekekre is veszélyt jelenthettek: a hétéves John Watson megpróbált ellopakodni az istállóban egy kanca és csikója mellett. A csikó oldalba rúgta, és a gyermek öt órával később meghalt. Az ugyanennyi idős Robert Cranefold sem számított arra, hogy amikor egy kisebb bottal elkezd csapkodni egy kikötözött lovat, az fejbe rúgja.

Más gyermekek biztonságosabb játékokat játszottak, de rossz helyszínt választottak hozzájuk. Joan Middleton és Richard Sone a chichesteri városfal mellett játszottak, amikor az erős novemberi szél ledöntötte egy 20 méteres szakaszon, amely maga alá temette őket. Robert Alcocke más gyermekekkel együtt édesapja kovácsműhelyében játszott, amikor egy nagyméretű kalapács a fejére esett.

Játszó gyermekek Bruegel festményének egy másik részletén

Gyakori a halottszemlék között az olyan eset, amelyben a gyermekek kordén vagy egyéb könnyebb kocsin játszanak, amely rájuk borul, vagy elüti őket, miután menet közben leesnek róla. Az úton játszó gyermekeket gyakorta taposták agyon lovak vagy ütötték el kocsik, és előfordult az is, hogy az út mellett elhelyezett mérföldkövek vagy oszlopok, cölöpök és egy elhaladó jármű között össze lettek nyomva.

A víz mellett játszó gyermekek beleeshettek a szóban forgó tóba, kútba, árokba vagy folyóba, a legkisebbek pedig akár egy dézsában, főzőüstben, vagy az áztatásra vízbe helyezett len, korpa vagy sózott hal mellett is megfulladhattak. Az egyik halottszemlében szereplő tanú szerint a gyermek éppen saját tükörképét figyelte a vízben, amikor beleesett.

Figyelni a felnőtteket vagy az idősebb gyermekeket munka közben érdekes volt, de egyúttal veszélyes is lehetett. William Gregory édesapja éppen egy kocsit javított a csűrben, amikor az egyik kereke leesett, és fejen ütötte a kis Williamet. William Russhe nővérével és más idősebb gyermekekkel tartott marhákat itatni, amikor megbotlott, és egy késre esett. A felnőttek megpróbálhatták elkerülni a véletlen baleseteket úgy, hogy a legkisebb gyermekeket egy székhez kötözték, amíg nem tudtak rájuk ügyelni – ilyenkor azonban előfordult, hogy a gyermek székestől beledőlt a tűzbe.

Az idősebb gyermekekkel is előfordulhatott, hogy egy tó partján aludtak el, és a vízbe estek, vagy egy mezőn, ahol jártak kocsik, amelyek aztán nem vették észre őket. George Nycolson egy mészégető kemence mellett aludt el Newcastle Sandgate negyedében, ahol megfullasztotta a füst. Catherine Else a londoni Marlow Bridge alatt aludt el, ahol elvitték az elhaladó hajók által keltett hullámok.

Tudor-kori gyermekek

Ahogy nőttek a gyermekek, egyre jobban ki voltak téve a munka jelentette veszélyeknek. Az 1550-es években meghalt 61 hat éves vagy annál kisebb gyermek közül csupán egy dolgozott éppen – disznókat terelt. A hét és 13 év közöttiek esetében már 79 halálesetről tudunk, nekik már körülbelül a negyedük halt meg munka közben. A lányok vizet hordtak vagy lent mostak, a fiúk kocsit hajtottak, szénát báláztak vagy állatokat tereltek.

Sokszor nem is teljesen tiszta a határ a munka és a játék között. Amikor a hétéves Jane Nune beleesett a buckinghamshire-i Loughton-patakba, miközben egy, a vízen lebegő tollért nyúlt, éppen játékszert keresett, vagy párnához gyűjtötte a tollat?

A tízéves Thomas Hubbard kissé túl lelkesen vetette bele magát a felnőttek munkájába: a suffolki Brundish melletti mezőkre küldték ki élelemmel és itallal a férfiak számára, azonban ki akarta ő is próbálni a szántást. Eközben megbotlott egy kőben vagy földdarabban, ami miatt véletlenül megcsapott egy éppen elhaladó csikót az ostorral, amellyel az igavonó lovat hajtotta. A csikó tarkón rúgta, Thomas pedig négy óra múlva már halott volt.

A tíz évesen trónra került VI. Eduárd (ur. 1547-1553)

A kilencéves Thomas Cokerell éppen apja felügyelete mellett maga hajtott egy kordét a norfolki Reymerston melletti mezőkön, majd – ahogy a halottszemle megjegyzi: hirtelen, és apja megkérdezése nélkül – hátraugrott a raktérbe, amitől a lovak összezavarodtak, és megborították hátrafelé a járművet. Thomas a fején halálos sérülést szenvedett.

A felnőttek játékát nézni is veszélyes lehetett. 1552-ben egy nyolcéves néző meghalt a lincolnshire-i Louthban egy íjászgyakorlaton, egy tízéves pedig a dorseti Corfe-ban egy kalapácsvető versenyen. Kamaszként már részt is vehettek a játékokban, ez azonban szintén nem volt a legbiztonságosabb: A 15 éves John Tyler futballozás közben egy vakondtúráson megbotlott, és akkorát esett, hogy belehalt, míg a 16 éves Thomas Wylson földre vitt egy ellenfelet (a „futballnak” nevezett sport ekkoriban még jobban hasonlított napjaink amerikai futballjára, vagy a rögbire), majd arra lett figyelmes, hogy a játékos övébe dugott kés saját combjába fúródott.

Az élet veszélyei természetesen nem korlátozódnak a gyermekkorra, az átvizsgált dokumentumok azonban jól mutatják, hogy a maiaktól sokszor gyökeresen eltérő veszélyek, és a napjainkban is jól ismertek egyaránt leselkedtek a gyermekekre – és arra is emlékeztetnek, hogy sosem lehetséges a gyermekeket mindentől megvédeni.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/64463/pics/15426213635808945_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?