Hitler oldalán küzdött egy új Oroszországért az „Orosz Felszabadító Hadsereg”

Az ROA 1. hadosztálya a Baden-Württemberg-i Münsingenben lévő kiképzőtáborban 1945. február 15-én. A tiszteknél régebbi MP-34/1 típusú géppisztolyok, a katonáknál Kar98k karabélyok és Panzerfaust 60 páncéltörő fegyverek láthatók

A második világháború során számos nemzet, illetve nemzetiség fiai közül kerültek ki a Harmadik Birodalom katonái, akik különféle indokok, illetve ürügyek mentén öltötték magukra a Wehrmacht vagy az SS egyenruháját. Talán a legegyedibb esetek közé tartozik az úgynevezett Orosz Felszabadító Hadseregé, amely kommunistaellenes szervezetként egy új Oroszországot kívánt létrehozni.

Ígéretes vezető

Az 1901. szeptember 14-én született, eredetileg ortodox papnak tanuló Andrej Andrejevics Vlaszov 1919-ben lépett be a Vörös Hadseregbe, ahol hamar kitűnt vezetői képességeivel. Az 1930-as évek végén Csang Kai-sek kínai nacionalista vezető katonai tanácsadójaként is látott el feladatokat, majd a Szovjetunióba visszatérve a rábízott 99. lövészhadosztályt az akkori védelmi népbiztos, Szemjon Tyimosenko szerint a Vörös Hadsereg egyik legjobb egységévé fejlesztette. 1940-ben vezérőrnaggyá léptették elő, az 1941-es német invázió után pedig részt vett a Szovjetunió védelmében.

Először a lengyelországi Przemyśl városát foglalta vissza és tartotta hat napon keresztül, majd Kijevnél kerülte el a 37. hadsereggel a bekerítést, ezután Moszkva védelmében is fontos szerepet játszott. Ekkoriban még a szovjet kommunista pártlap, a Pravda címlapján jelent meg többek között az ő fotója is, mint „Moszkva védelmezője”, és kitüntették a Vörös Zászló Érdemrenddel is. 1942 elején őt bízták meg a Leningrád ostromának feloldására irányuló offenzíva első támadásának vezetésével, ennek során azonban a hadművelet többi eleme nem tudta kiaknázni az általa elért sikereket, Vlaszov seregét pedig végül bekerítették.

Vlaszov az ROA egyik katonájával

Vlaszov visszautasította, hogy külön kimenekítsék repülőgéppel a kelepcéből, és a németek által megszállt területen igyekezett elrejtőzni. Ez mindössze tíz napon keresztül sikerült neki, mielőtt egy helyi lakos elárulta hollétét a németeknek, akik foglyul ejtették. Saját elmondása szerint a bujkálás tíz napja alatt győződött meg arról, hogy valójában Sztálin az orosz nép legfőbb ellensége, és megszületett benne az elhatározás, hogy jobb életminőséget biztosítson nekik. Fogolyként a németekkel együttműködve propagandaakcióba kezdett, melynek végső célja egy „Orosz Felszabadító Hadsereg” létrehozása volt.

A hadsereg ekkor még nem jött létre, a propagandatevékenység azonban beindult: „Szmolenszki kiáltvány” címmel megfogalmazott bolsevizmusellenes levelét több millió példányban szórták repülőgépekről a szovjet csapatok közé, a már egymástól függetlenül létező, a németekkel együttműködő orosz katonai egységeknek pedig az „Orosz Felszabadító Hadsereg” felvarróit osztogatták. Vlaszov küldöttei rendszeresen jártak a szovjet hadifoglyok közé, arra buzdítva őket, szálljanak harcba a németek oldalán – legfőbb érvük az volt, hogy mivel Sztálin már kihirdette, hogy aki a németeknek megadja magát, hazaáruló, a Szovjetunióba visszakerülve legjobb esetben is kényszermunka várna rájuk.

Vlaszov szemléli csapatait

Hitler bizalmatlan volt Vlaszovot és szándékait illetően, ezért folyamatosan akadályozta az Orosz Felszabadító Hadsereg létrehozását. Tartott attól, hogy Vlaszov egyszerűen átvenné Sztálin helyét, és ellenállna a keleti területek tervezett német benépesítésének. A különféle „keleti csapatokat” (Osttruppen) leginkább az úgynevezett Atlanti falnál kívánta alkalmazni, hogy megbízható német csapatokat szabadítson fel a keleti fronton való bevetéshez.

A szükség nagy úr

Ahogy a háború egyre kétségbeesettebb helyzetbe hozta a Harmadik Birodalmat, annak minden bevethető katonára szüksége volt. Végül a Vlaszovval szemben korábban szintén igen bizalmatlan Heinrich Himmler sikeresen meggyőzte Hitlert, hogy adjon engedélyt egy tíz hadosztályból álló sereg létrehozására Vlaszov irányítása alatt. Így alakult meg 1944. november 14-én az Oroszország Népei Felszabadító Bizottsága, amelynek Vlaszov volt az elnöke, és amely létrehozta – szintén az ő vezetése alatt – november 23-án az Orosz Felszabadító Hadsereget.

Vlaszov (bal szélen) találkozik Joseph Goebbels német propagandaminiszterrel (jobb szélen)

A hadsereg tervezett tíz hadosztályából mindössze egyet sikerült teljes feltöltöttségre hozni, míg egy másikat félig. Többnyire másodrendű német, illetve zsákmányolt szovjet fegyverzettel látták el őket. Az Orosz Felszabadító Hadsereg kisebb egységei eredményesen vették fel a harcot a Vörös Hadsereggel 1945 februárjában, egyetlen nagyobb akciójuk az Odera folyónál volt április 11-én. Innen a túlerővel szemben három nap után vissza kellett vonulniuk.

Vlaszov egyetlen teljes értékű hadosztályát ezután a fronttól távolabb, Prágába helyezték. Itt – látva, hogy Németország hamarosan elveszíti a háborút – csatlakoztak a május 5-én kezdődött felkeléshez, azzal a szándékkal, hogy egyfajta „harmadik erőként” legyenek jelen a Harmadik Birodalom elleni harcban a nyugati szövetségesek és a Szovjetunió mellett. Innen tovább vonultak, hogy elkerüljék a szovjet csapatokat – a Prágában hagyott mintegy 200 sebesültjüket a források szerint az érkező Vörös Hadsereg katonái azonnal megölték.

Vlaszov egyik katonájával, aki egy szovjet DP golyószórót kezel

Vlaszovot és hadosztályát végül Plzeňtől mintegy 40 kilométerre délkeletre szovjet csapatok fogták el, miután az amerikai csapatoknak nem voltak hajlandók megadni magukat – Vlaszov és parancsnokai úgy gondolták, a nyugati hatalmak és a Szovjetunió között óhatatlanul bekövetkező háborúban ők is harcolnak majd Sztálin ellen. Vlaszov szovjet csapatok elől is megpróbált elrejtőzni – egy autóban pokrócok közé bújt –, azonban rövidesen elfogták. Az Orosz Felszabadító Hadsereg egyes tagjainak máshol sikerült a nyugati csapatoknak megadni magukat, de ezen katonáknak is csupán egyharmada tudta elérni azt, hogy menedéket nyújtsanak neki, és ne adják ki a Szovjetuniónak.

Az Orosz Felszabadító Hadsereg minden tagját hazaárulónak tekintette a szovjet igazságszolgáltatás, így kényszermunka vagy halálos ítélet várt rájuk. Magát Vlaszovot több tisztjével együtt halálra ítélték, és 1946. augusztus 1-jén felakasztották – érdekesség, hogy ez volt az utolsó akasztások egyike a Szovjetunióban, mielőtt a kivégzés fő módszeréül a sortüzet választották volna.

Az ROA 187 ismeretlen katonájának és három tisztjének tömegsírja a prágai Olšany temetőben

2001-ben egy „Hitért és Hazáért” nevű civil szervezet kérvényezte az Oroszországi Föderáció katonai ügyészénél Vlaszov ügyének újratárgyalását. Elmondásuk szerint „Vlaszov hazafi volt, aki hosszú időt töltött saját Vörös Hadsereg-beli szolgálata és Sztálin rendszere szellemiségének újraértékelésével, mielőtt beleegyezett volna a németekkel való együttműködésbe.” Az ügyész úgy határozott, hogy a politikai elnyomás áldozatainak rehabilitációjáról szóló törvény nem vonatkozik Vlaszovra, és nem volt hajlandó újranyitni az ügyet. Megsemmisítették azonban a vele szembeni vádak közül azokat, amelyek szovjetellenes agitációra vonatkoztak.

A New York államban található emlékmű

Az Egyesült Államokban, New York állam déli csücskében, a Nanuet nevű városban található Novo-Gyinyejevo nevű orosz ortodox zárda területén emlékmű áll Vlaszov és az Orosz Felszabadító Hadsereg katonáinak.

https://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/64027/pics/15423640677348882_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?