10 érdekesség a XIX. századi Párizs örömlányairól

1. A 19. század elején Franciaország az államilag ellenőrzött prostitúció modelljévé vált. Napóleon rendeletei folytán 1804-ben bevezették az örömlányok regisztrációját és rendszeres egészségügyi ellenőrzéseit.

2. 1810-re a francia fővárosban 180 olyan bordély üzemelt, amely teljes egészében állami kontroll alá került. A kéjnőknek hetente kétszer kellett orvosi vizsgálatokra menniük.

3. A napóleoni idők elmúlta után, az 1820-as években a törvények kimondták, a bordélyok ablakai nem nézhettek az utcákra, hogy ily módon is csökkentsék a nyilvánosság figyelmét.

4. Ha az örömlány férjhez ment, hitvesének írásos engedélyt kellett benyújtania a rendőrséghez, miszerint neje tevékenységéről tud és jóvá is hagyja azt.

5. Az illegális prostituáltak száma a 19. század második felében drasztikusan megemelkedett Párizsban. A rendőrség folyamatosan figyelte a titkosan működő kéjnőket, és a háromszor letartóztatott örömlányokat minden esetben nyilvántartásba vette.

6. Az engedéllyel rendelkező prostituáltak nem szólíthattak le járókelőket a templomok 20 méteres körzetében, és múzeumba, valamint könyvtárba sem járhattak. Nem hordhattak rikító színű ruhákat, nem tehették be a lábukat a hidakra, rakpartokra, valamint az elhagyatott utcácskákba, közterületen pedig csak fél órával lámpagyújtás utánig tartózkodhattak.

7. Ha valaki nemi betegséget szerzett, a Saint-Lazare börtönkórházban kötött ki. A többség a korlátozások elkerülése érdekében igyekezett megúszni a nyilvántartásba vételt.

8. Az örömlányok nemcsak a vörös lámpás házakban vagy az utcán bukkanhattak fel. Párizsban a sörözők férfi pincérei helyett az 1867-es világkiállítás idején jelentek meg először a női felszolgálók, akiknek munkaköréhez nem sokkal később már nemcsak a szeszes italok kihordása, hanem a felbátorodott férfiak testi vágyainak kielégítése is hozzátartozott.

9. Az italmérésekben a kéjhölgyeknek tilos volt visszafojtani a sikoltozásukat, hogy az örömkiáltások hallatán minden vendég kedvet kapjon a közelebbi együttléthez. Itt elsősorban a fiatal, gyakran még semmilyen szexuális tapasztalattal nem rendelkező gimnazisták és egyetemisták keresték a gyönyört.

10. A prostituáltak legelőkelőbb képviselőinek, a félvilági nőknek, vagyis a kokottoknak – akiknek társaságát igen kevesen engedhették meg maguknak – egyáltalán nem kellett tartaniuk a rendőrség zaklatásaitól, mivel előkelő pártfogóik elegendő védelmet biztosítottak számukra. Egyedül éltek fényűző apartmanjaikban, ahol számos cseléd gondoskodott kiszolgálásukról.

+ 1 A kor leghíresebb luxusbordélya az 1878-tól működő Le Chabanais volt. A nyilvánosházban gyakran külföldi államfők is tiszteletüket tették, akik ilyenkor hivatalosan a Szenátus elnökénél viziteltek. A leghíresebb látogató Viktória királynő fia, a később VII. Eduárd néven uralkodó walesi herceg volt. Még egy úgynevezett szerelemszék is készült számára, hogy könnyebben hozzáférjen bizonyos női testrészekhez, anélkül, hogy tekintélyes súlyával rájuk nehezedne. A Le Chabanais-ben a XX. században többek között Humphrey Bogart, Hermann Göring és Marlene Dietrich is megfordult.

2
http://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/32680/pics/lead_800x600.jpg
Franciaország,Újkor
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 2 db hozzászólás érkezett!
MAGYAR VÉDELEM 2017-01-11 09:20:52
NAGYON HELYES! A NŐ,KÉJ,SEX,SZERELEM,ÉLET!--SZENT LÉNY!
Válaszolok
Sándor 2016-12-31 20:00:34
Komoly vita folyik róla, hogy szükség van-e ezekre a műintézményekre. Nos ilyen ellenőrzött regisztrált formában mindenkép, mert ezzel lehet az utcai prostituciót kordában tartani.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?