Sorozatgyilkosok a tudományért?

17 darab, három sorba rendezett, 10-12 centiméter hosszú, különböző stílusban „felöltöztetett” fabábut rejtő koporsóra bukkant néhány kóborló kamasz 1836 júliusában az edinburghi Arthur’s Seat egyik sziklájában. Az évszázados rejtélyt azóta sokan, sokféleképpen magyarázták, de megfellebbezhetetlen bizonyítékot prezentáló teória eddig egy sem született.

Mivel avatott szem sokáig nem látta a liliputi tárgyakat, sok elkallódott, és végül csak nyolc koporsócska maradt fenn; ezek először egy edinburghi ékszerész magángyűjteményébe vándoroltak, később potom 4 fontért elárverezték őket, végül a Skót Nemzeti Múzeumnak adományozták az immáron megfogyatkozott, de még így is értékes gyűjteményt.

Scotsman korabeli beszámolója szerint a fából kifaragott emberi figurákat tetőtől talpig gyapjúba öltöztették, hasonlóan a felravatalozott halottakhoz. A koporsókat szintén egyetlen darab fából faragták ki, kivéve a fedeleket, amelyeket szegekkel erősítettek a kis ládikákhoz.

A legnagyobb rejtély, hogy ki, miért és mikor rejtette el a sziklába a mini koporsókat. A legtöbb teória egyetért abban, hogy a temetkezések egy megtörtént tragédiának (talán egy elsüllyedt hajó elhunyt matrózainak) állítanak emléket. Az eddigi egyetlen átfogó tanulmány 1830 körülre teszi a koporsók elrejtésének időpontját.

Allen Simpson (Edinburgh University) és Samuel Menefee (University of Virginia) részletes kutatásából tudjuk, hogy a bábukat erdeifenyőből, egy nagyon éles késsel faragták ki. A koporsók eltérő formájából ítélve két – valószínűleg eredetileg nem famegmunkálással foglalkozó – ember dolgozhatott rajtuk.

És hogy ki lehetett a művész? Simpson és Menefee szerint a dekorációként használt ónozott vas lehet a kulcs. Mivel ez az ón nagyon hasonlít a mai cipőcsatoknál használt anyagra, könnyen lehet, hogy éppen egy cipész vagy bőrdíszműves készítette, akinek megvolt a kézügyessége hozzá, de ahhoz már nem, hogy – például egy vésővel – még precízebb munkát végezzen a koporsók belsejében.

A kutatók a figurákat is megvizsgálták. Ezek nagyjából egyformák, de néhánynak hiányzik a keze, talán azért, mert eredetileg nem a koporsóba szánták őket, így végül levágták azokat. Simpson és Menefee szerint a temetkezésekre az 1830-as években került sor, az pedig, hogy legfeljebb két ember faragta ki őket, a bábuk pedig egy csoportot alkotnak, arra utal, hogy egy ember (vagy egy kis közösség) ásta el őket viszonylag rövid idő alatt.

A kutatópáros egyetlen eseményhez kapcsolja a temetkezést, mégpedig a két West Port-i munkás, William Burke és William Hare nevéhez köthető sorozatgyilkossághoz. A két hírhedt gyilkos az edinburghi orvosi iskolát látta el busás profit fejében a tetemekkel – szám szerint 17-tel –, és szerintük ez adhatta az ötletet az Arthur’s Seat-i (ál)temetkezésekhez.

A kutatópáros 1994-es elméletét George Dalgliesh, a Skót Nemzeti Múzeum kurátora melegítette fel 2005-ben. Dalgliesh úgy vélekedett, hogy a koporsókat egy, a párost jól ismerő személy készíthette, aki valószínűleg így próbálta meg a szörnyű bűncselekményeket valamelyest jóvátenni, azaz szimbolikusan megadni a boncasztalon végző áldozatoknak a végtisztességet. Az elmélettel csupán egy probléma van: az áldozatok közül legalább 12 nő volt, míg a mini koporsó bábuin jórészt férfiruhák vannak.

http://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/29232/pics/lead_800x600.jpg
rejtély,Skócia,tudomány,Újkor
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?