Leonardo még zseniálisabb volt, mint eddig gondoltuk

„Irreleváns megjegyzések és vörös krétarajzok” – írták az 1920-as években Leonardo da Vinci egyik jegyzetfüzetnek bejegyzései mellé a Victoria & Albert Museum szakemberei. Egy cambridge-i professzor szerint „kollégái” súlyosat tévedtek, ugyanis a reneszánsz polihisztor rajzos, valamint tükörírással írt vázlatában a súrlódás elméletét foglalta össze – megelőzve korát mintegy két évszázaddal.

Egyszerű firkának tekintették mintegy kilencven évvel ezelőtt a brit levéltárosok a festőként, szobrászként, költőként, íróként, építészként, feltalálóként, anatómusként és hadmérnökként is ismert itáliai géniusz egyik jegyzetfüzetében található, vörös krétával készült rajzait. Ezen oknál fogva a papirost évtizedeken át alig vették kézbe szakértő szemek, azonban a minap a Cambdrige-i Egyetem gépgyártás-technológiával foglalkozó professzora, Ian Hutchings egy véletlen folytán megvizsgálta.

Hutchings szerint Leonardo jegyzete úttörőnek számít a fizikában, ugyanis a 15-16. század fordulóján élt zseni a két test súrlódása során fellépő erőt írta, illetve ábrák segítségével rajzolta le. Habár a két, egymáson elmozduló felület között fellépő, a mozgó tárgyat fékező súrlódást erőnek szoktuk nevezni, gyakorlatilag nem alapvető erő, hanem a molekulák között fellépő elektromágneses erők következménye. A fizikusok reakcióerőnek szokták nevezni, hiszen nyugalomban lévő testre nem hat.

A súrlódás törvényeinek felismerését és leírását egy, Leonardo után két évszázaddal később tevékenykedő francia tudós, bizonyos Guillaume Amontons nevéhez szoktuk kötni. A mostani felfedezés alapján azonban arra következtethetünk, hogy a franciát megelőzte a reneszánsz polihisztor, aki egyik, 1493-as jegyzetében rajzolta le az egyik legkülönlegesebb erőhatást mégpedig – többek között – egy csigás szerkezet ábrája segítségével.

A Victoria & Albert Museum korabeli igazgatója is kollégáival hasonló véleményen volt, és az úttörő fizikai ábrákat firkának tekintve figyelmét a lap tetején látható, idős asszony profilja kötötte le.

„A vázlatok és a tükörírással írt szöveg világosan jelzi, hogy Leonardo 1493-ban megértette a súrlódás alapjait” – magyarázta a The Telegraphnak Hutchings. „A jegyzetből látszódik, hogy a géniusz tudta, hogy a két egymáson elmozduló testek között létrejövő súrlódási erő arányos a felületekre nehezedő nyomással, ám független az érintkezési felületek méretétől” – tette hozzá. A szakértő szerint a többek között légcsavart, repülő- és vízkiemelő szerkezetet, katapultot és tankot is tervező da Vinci minden bizonnyal fizikai kísérletek alapján – amelyek során olykor beolajozta a különböző testeket – készítette el a rajzokat és magát az elméletet.

http://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/28841/pics/14692023261211968_800x600.jpg
Kora újkor,Leonardo da Vinci
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?