Amikor még ártatlan lényeknek gondoltuk a cápákat

Egy évszázaddal ezelőtt a legtöbb tudós még ártatlan és „jóindulatú” élőlényekként gondolt a tenger legveszedelmesebb ragadozóira, a cápákra, amelyek – mint mondták – sohasem támadnának emberre. Mindez a naiv vélekedés 1916 júliusában változott meg végérvényesen, amikor négy ember vált egy sorozatos halálos cápatámadás áldozatává az amerikai partok mentén. Ezt követően az Újvilágban, de világszerte is kialakult a máig meghatározó nézet: a cápák vérszomjas ragadozók és egyáltalán nem emberbarátok.

Horror a partokon

Míg Európában véres háború dúlt, New Yorkban pedig a járványos gyermekbénulás szedte áldozatait, Charles Vansant philadelphiai lakos 1916. július elsején úgy döntött, a New Jersey állambeli Beach Haven tengerpartjára menekül a forró hőség elől. Aznap kora este fejébe vette, hogy még vacsora előtt megmártózik egyet a hűs óceánban. A 25 éves, sportos fiatalember vitte magával a szörfdeszkáját is, és a Chesapeake-öböl sekély vizébe vetette magát, majd evezni kezdett a nagyobb hullámok felé.

Még csupán 110 centiméteres mélységű víznél járt, amikor egy sötét árny úszott el a deszka mellett. A tengeri élőlény ráharapott Vansant bal lábára, és nem volt hajlandó elengedni. A fiatalember hatalmasat kiáltott, mire felfigyeltek az eseményekre, valamint az egyre vörösödő vízre a parton lévők. Az emberek beszaladtak a vízbe, és elkezdték kivonszolni az összekapaszkodott párost, ám a cápa csupán akkor volt hajlandó elereszteni zsákmányát, amikor a hasa már a part kavicsos fövenyét karcolta. A megmentők gyorsan a közeli hotel halljába vitték a szerencsétlenül járt férfit, aki azonban már nem érhette meg a mentők megérkezését, ugyanis elvérzett.

A helyszínre érkező orvos, aki már tulajdonképpen a halottkém szerepét töltötte be, feljegyezte az akkor még merőben különösen hangzó halálokot: cápaharapás. Magyarországhoz hasonlóan Amerikában is ekkortájt kezdett éledezni a fürdőkultúra, valamint terjedtek el a szabadidős tevékenységek, így New Jersey partjainál még sohasem hallottak cápatámadásról. A helyzetet elemző tudósok szerint a cápa egyszerűen félénk és gyanakvó volt, mint bármely nagyobb hal, amely véletlenül a sekély vízbe kerül. Úgy vélték, a fürdőzők biztonságára a cápa vagy bármely tengeri élőlény egyáltalán nem jelenthet veszélyt, és kizártnak tartották, hogy egy cápa elég erős legyen egy ember szétmarcangolására. Az ókori mediterrán tengerészek történeteiben egyébként már több cápatámadást is feljegyeztek, azonban a 20. század hajnalán ezeket a tengeri kígyók és egyéb mitikus szörnyek kategóriáiba illesztették.

Öt nappal később azonban a horror folytatódott. Beach Haventől 60 kilométerre északra a 27 esztendős, svájci származású Charles Bruder, az Essex & Sussex Hotel egyik inasa ebédidőben éppen szokásos úszását igyekezett megejteni, amikor egy „emberevő” a parttól körülbelül 120 méterre hirtelen megtámadta, és leharapta a bal lábát térd felett, valamint a jobb lábát térd alatt. Az életmentőknek sikerült partra vonszolniuk a megcsonkított Brudert, akinek látványától egy nő menten elájult. A férfin már senki sem tudott segíteni.

Talán egy méretes teknős?

A New York-i Amerikai Természettudományi Múzeum egyik kurátora, aki megvizsgálta a maradványokat, úgy vélte, egy gyilkos bálna pusztításának nyomait látja, míg mások szerint egy tengeri teknős vagy egy méretes tonhal lehetett a tettes. Egyes összeesküvés-elméletek szerint valóban cápa, mégpedig egy, a németek által kiképzett példány műve volt ez, amely egy U-bootot követett az amerikai partokig, ahol akcióba lépett. Mint vélték, célja a békés amerikaiak megfélemlítése és elejtése.

Mindenesetre ezt követően védőhálót telepítettek a fürdőzők védelmére több partszakaszon is, valamint a parti őrség hajói állandó járőrözésbe kezdtek, azonban a következő támadást sem sikerült kivédeni, amelyre július 12-én Spring Lake-től 40 kilométerre északra került sor. Naplementekor Lester Stillwell társaival a népszerű Matawan Creek-i fürdőzőhelyen úszkált.

A mindössze 11 éves, kosárfonó gyárban dolgozó gyermek társai közelében egy kis, az óceánba ömlő patak torkolatánál a hátán lebegett a sós vízen, amikor hirtelen egy árny emelkedett ki a mélyből, és a gyomránál megragadva lerántotta a fiút a mélybe. A kapálózásai közepette egy időre ismét feltűnt a gyermeki test, majd egy velőtrázó sikolyt követően ismét eltűnt.

A többi megriadt gyermek segítségért szaladt, a helyiek egy 24 éves szabó, bizonyos Stanley Fisher vezetésével egy csónakból kutattak a fiú után, majd több perces kutatást követően megtalálták Lester élettelen holttestét. Mikor a szabó megpróbálta a csónakba emelni a testet, a gyilkos állat ismét megjelent, és letépte a fiatalember jobb lábát. A többiek kétségbeesetten kieveztek a partra, és bekötözték Fischer sebeit, az életét azonban már nem tudták megmenteni, néhány órával később elhunyt. Alig fél órával a Fischer elleni támadást követően a 12 esztendős Joseph Dunn lábát harapta meg egy cápa szintén a matawani öbölben, azonban a fiú túlélte a támadást.

A gyilkos hajsza

A jerseyi partok közelében az elsőszámú közellenség a gyilkos cápa lett, amelynek fejére 100 dolláros vérdíj lett kitűzve. Ezt követően viszonylag gyakran lehetett vasvillával, szigonnyal, dinamittal vagy éppen sörétes puskával felszerelkezett helyieket látni, amint a sekély vizet kémlelik, és a legkisebb mozgásra lőnek vagy robbantanak.

Rémült lakosok táviratai és levelek százai érkeztek a Fehér Házba, hogy a szövetségi kormány tegyen valamit az érdekében, hogy a gyilkos szörny több emberéletet már ne követeljen magának. Az utolsó támadást követő második napra Woodrow Wilson elnök összehívta a minisztertanácsot, hogy megvitassák az ügyet. Kezdetét vette a cápák elleni háború.

Ugyanezen a reggelen a New Jersey állambeli South Amboy közelében egy motoros csónakos cápavadász, bizonyos Michael Schleisser az evezője segítségével agyonvert egy cápát, amelyet a partra vonszolva kibelezett. Állítólag emberi csontokat talált benne, ám ezt a hírt azóta sem sikerült meggyőzően alátámasztani. Az sem volt bizonyítva, hogy a több emberi életért felelős, gyilkos cápát sikerült lapátra tenni, ugyanis a következő hetekben további cápatámadásokra került sor New Jersey-szerte.

Annyi bizonyos, hogy az amerikaiak és a cápák közötti kapcsolat egy életre megváltozott. Ezt követően már senki sem merte azt állítani, hogy a cápák ártatlan, az emberre veszélytelen jószágok, a támadások után gyakran hívták az állatokat emberevőknek. Még a legszkeptikusabb tudósok is elismerték, hogy nem kell kételkednünk az ókori történetekben.

http://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/28455/pics/14679048298121585_800x600.jpg
20. század,állatok,cápa,Egyesült Államok
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?