Hogyan vélekedett egy amerikai professzor a második világháború alatt Hitlerről?

Henry Murray amerikai pszichológus, a Harvard professzorának 1943-ben készített jelentése szerint Adolf Hitler skizofrén volt, és arra törekedett, hogy elégtételt vegyen gyermekkori sérelmeiből fakadó dühének elfojtásáért.  

Paranoia és apagyűlölet

1943-ban a CIA elődszervezete, az Office of Strategic Services Hitler személyiségének vizsgálatával bízta meg Murray-t, hogy segítségével megpróbálják előre megjósolni cselekedeteit. Murray 229 oldalas, Adolf Hitler személyiségének elemzése című jelentésében „teljes roncsnak” és paranoidnak nevezi a Führert, aki képtelen „normális emberi kapcsolatok létesítésére”. „Lehetetlen, hogy bármikor, bármiféle irgalmat vagy humánus bánásmódot reméljünk tőle” – írta a pszichológus.

Hitler elviselhetetlen kisebbségi komplexustól szenvedett, amely nagyrészt apró, törékeny gyermekkori testalkatára és gyakori betegeskedéseire volt visszavezethető. Amikor nem volt hajlandó iskolába menni, mert szégyellte, hogy szegényebb a társainál, édesanyja tolerálta fia hisztijét, és engedte, hogy otthon maradjon. „Soha nem végzett fizikai munkát, sohasem sportolt, és örökre alkalmatlannak nyilvánítottként az osztrák hadseregbe sem sorozták be” – írta Murray. Hitler bizonytalanságérzetét „a nyers erő, a fizikai erőszak, a kegyetlen dominancia és a katonai megszállás” tiszteletével igyekezett legyőzni. A Führert szexuális téren is egy „teljes értékű mazochistaként” jellemezték, aki megalázta és bántalmazta a partnereit.

Hitler gyerekként emellett Ödipusz-komplexusban is szenvedett, ami Murray jelentése szerint azután hatalmasodott el rajta, hogy egy alkalommal véletlenül látta a szüleit szexuális aktus közben. A kis Adolf a családja felett „zsarnoki keményéggel és igazságtalanul” hatalmat gyakorló apjával szemben végtelenül alázatosan és tisztelettudón viselkedett, de valójában ellenségként tekintett rá. A jelentés szerint Hitler irigy volt apja férfias erejére, és arról álmodott, hogy „anyja elveszett dicsőségének” visszaszerzése érdekében megalázhatja vetélytársát. Apja 1903-as halála után 16 éven át egyáltalán nem mutatott ambícióra és versenyszellemre utaló jeleket, mivel ekkor még nem fedezte fel magának az új ellenséget – áll a dokumentumban.

Hitler férfiasságára az is komoly csapást jelentett, hogy képtelen volt „a megszokott módon” szexuális kapcsolatot létesíteni partnereivel – osztották meg Murray-vel tapasztalataikat Hitler állítólagos szexuális partnerei. „Ez a gyengesége hatott ösztönzőként a felsőbbrendűség iránt érzett túlzott sóvárgására. Mivel egy nő előtt nem volt képes megmutatni férfierejét, kénytelen volt páratlan hatalmát a világ előtt demonstrálni” – írta a pszichológus.

Rettegés a szextől és gyenge kézfogás

Hitler rossz lelkiismerete miatt még hatalma csúcsán is gyakran omlott össze érzelmileg. „Rossz lelkiismerete miatt rémálmok gyötörték, és energiája, önbizalma és döntésre való képessége is elhagyta” – olvasható a jelentésben. A szakember szerint Hitler lelki útja a teljes kétségbeeséstől a reakcióig a következő szakaszokon vezetett keresztül: érzelmi kitörés, düh és felháborodás, amely önsajnálathoz és síráshoz vezet. Ezt követik a tehetetlenség, a kimerültség, melankólia és határozatlanság percei vagy órái, majd súlyos levertség és gyötrő rémálmok következnek, amelyet a nyugalom visszanyerése követ. A folyamatot végül a nagy erejű és kegyetlen ellentámadásról hozott magabiztos és határozott döntés zárja le. Hitler az elsőtől az ötödik lépésig 24 óra alatt is eljuthat, de akár hetekre is szüksége lehet – áll a jelentésben.

Hitler a tiszta német vér győzelmére tette fel az életét. Murray koncepciója szerint a „vérkeveredéstől” azért irtózott ennyire, mert 12 évesen megpróbált szexuálisan „kapcsolatba lépni” egy kislánnyal, majd később szifiliszfóbiája lett, vagyis attól kezdett el félni, hogy a vére egy nővel való testi kapcsolata következtében megfertőződik. Szinte bizonyos, hogy ezen irracionális rettegés oka részben az volt, hogy a szexualitást összekötötte a fertőzéssel. A szexuális kapcsolatokra valamilyen rendkívül mocskos dologként tekintett. 

Murray emellett úgy véli, azért éppen a zsidókra vetítette ki a személyes frusztrációját és kudarcait, mivel „ők nem csaptak vissza ököllel és fegyverekkel”. Könnyű célpontot jelentettek, akiket bármiért felelőssé tehetett. Emellett az antiszemita toposzok az üzlettel, a materializmussal, a demokráciával, a kapitalizmussal és a kommunizmussal is összekötötték a zsidókat – csupa olyan fogalom, amelyek iránt Hitler gyűlöletet érzett. 

A Führer ismert volt arról, hogy gyenge a kézfogása és a „small talk” sem az erőssége, aközben jelenléte összességében mégis „hipnotikus” hatást keltett. Számos bókot kapott szürkéskék szemei miatt, annak ellenére, hogy Murray a jelentésben „halottnak” és „személytelennek” írta le azokat. A pszichológus megjegyezte, hogy a Führer testmagassága valamivel átlag alatti volt, vékony ajkai és „feltűnően formás kezei” voltak. Az ételek tekintetében rendkívül válogatós volt. Találkozóin félénk vagy szeszélyes volt, gesztusai koordinálatlanná váltak.

Összességében elmondható, hogy a jelentésre láthatóan erősen rányomta a bélyegét a történelmi szituáció, a háború légköre, és számos megalapozatlan csúsztatás (látta a szüleit szex közben, egykori szexuális partnerei meséltek róla stb.) is szerepel a dokumentumban szerzője, ám a Harvard tekintélyes professzora emellett több megfontolásra érdemes megállapítást tett. 

http://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/25517/pics/lead_800x600.jpg
20. század,Egyesült Államok,Hitler,nácik,Németország
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?