Szex, szörnyek és Arisztotelész – ilyen volt egy bestseller a 17. században

Arisztotelész mesterműve: ezt a különös címet adták egy 1684-ben kiadott, szexszel, gyerekszüléssel és csecsemőgondozással kapcsolatos tanácsokat tartalmazó kézikönyvnek. Az ismeretlen szerző azért csempészte bele az ókori filozófus nevét is a címbe, hogy ezzel intellektuális és tudományos tekintélyt kölcsönözzön a munkának. 

Arisztotelész és a szülészeti könyvek

A bölcselő szexuális témában való jártasságáról szóló hírnevét az 1595-ben kiadott, a szexualitásról kérdés-felelet formában értekező Arisztotelész problémái című mű alapozta meg, amelynek természetesen – az 1684-es munkához hasonlóan – semmi köze nem volt a filozófushoz. A lépést akár egy korabeli PR-fogásnak is nevezhetjük, ami remekül bevált, a 17. század elejére ugyanis Arisztotelész neve a szexualitásról való tudással fonódott össze. Az Arisztotelész mesterműve ugyanerre az etikai szempontból erősen megkérdőjelezhető módszerre épített (kíváncsiak lennénk, mit szólt volna ehhez maga az érintett). Tovább fokozza a helyzet abszurditását, hogy a munka valójában szembement a filozófus fogamzással kapcsolatos álláspontjával, miközben ugyanis Arisztotelész úgy vélte, egy magzat kifejlődéséhez csak a férfi magjára van szükség, addig a 17. századi kézikönyv amellett foglalt állást, hogy a férfi és a nő egyaránt hozzájárul egy embrió létrejöttéhez.

Az Arisztotelész mesterművét két 16. századi munka, a németalföldi Levinus Lemnius Occulta naturae miracula (A természet titokzatos csodái), valamint Jakob Rüff De conceptu et generatione hominis (A fogamzás és egy ember születése) című szülészeti könyvének legérdekfeszítőbb részeiből ollózták össze. Az Arisztotelész mesterművét különösen az emelte a többi, hasonló témában keletkezett munka fölé, hogy már a címlapon a közösüléssel kapcsolatos tanácsokkal csábította az olvasókat. A többi, szülészeti kérdésekkel foglalkozó könyv nem fogalmazott ennyire közvetlenül.

Mint ahogy ez a hasonló témában születő műveknél lenni szokott, az Arisztotelész mesterműve évszázadokon át a legnépszerűbb munkák közé tartozott. Később még két különböző, kibővített változatban is a polcokra került, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban pedig több száz kiadást élt meg. Az 1728-as kiadást több példányszámban nyomtatták ki, mint az összes többi szülészeti könyvet összesen. A könyv sikerében a modern sebészet egyik atyjaként számon tartott Ambroise Paré 1573-as, A szörnyekről és a csodajelekről című munkájában megjelenő fametszetet is jelentős szerepet játszottak.

Buja részletek

A címlap ebben a tekintetben sem finomkodott: az olvasó már innen is megtudhatta, hogy a könyvben meztelen nők és „szörnyek”, vagyis fejlődési rendellenességgel született emberek képeivel is találkozhat. Magán a címlapon egy szőrös nő, valamint egy fekete gyerek volt látható. A könyv szerint mindkét „testi hiba” annak volt köszönhető, hogy a különös lények anyja valami olyasmit látott, ami a terhesség alatt nyomott hagyott a magzatban. A magyarázat szerint a szőrös anya a terhesség alatt megpillantott egy képet, amelyen Keresztelő Szent Jánost állatbőröket viselve ábrázolták. A fekete kisgyerek szülei pedig fehérek voltak, a hálószobájukban azonban a falra felakasztva lógott egy fekete férfi képe, amelyre az anya szerencsétlen módon szeretkezés közben éppen rápillantott, ennek köszönhetően pedig egy fekete gyereket szült.  

Ha a férjek nem szerették volna, hogy torzszülött gyerekeik szülessenek, komoly energiát kellett az előjátékba fektessenek. Az Arisztotelész mesterműve szerint a férfiaknak dévaj, kéjenc viselkedésükkel fel kell kelteniük feleségük vágyait. Ha a férfi még úgy érzi, hogy nem érte el a megfelelő hatást, dédelgetni, ölelgetni és simogatni kell a feleséget, de semmiképpen sem túl gyorsan. Buja szavak kíséretében, a melleit és egyéb „titkos részeit” simogatva vágykeltő csókokat kell adni neki. Ettől aztán felébred benne a vágy, és a méhében ki fog fejlődni a mag, amely a férfiével egyesülve aztán a magzat kifejlődését fogja eredményezni – olvasható a könyvben. Ha a nőnek azonban még ez sem elég, akkor gyógynövényeknek valamilyen forró folyadékban (például borban) történő felforralását, és cibet- vagy pézsmaszőr méhnyakhoz vagy méhszájhoz helyezését javasolták.

Az Arisztotelész mesterműve feltehetően a fentihez hasonló tanácsai miatt örvendett rendkívüli népszerűségnek. A könyv sikerét jelzi, hogy már nagyon hamar megjelentek a munka kalózmásolatai. Tartalma miatt a könyvkereskedők javarészt titokban árulták, de szinte mindegyikük tartott belőle néhány példányt a pult alatt. A művet házalók mellett élelmiszerboltokban, kocsmákban, valamint azok mellett ia lehetett kapni. Bár az Egyesült Királyságban az 1857-es, obszcén tartalmú kiadványokat szabályozó törvénnyel megtiltották a könyv terjesztését, az Egyesült Államokban 1873-ban elfogadott Comstock-törvény értelmében pedig tilos volt postai úton amerikaiaknak eladni a művet, népszerűségét ezen jogszabályok nem befolyásolták jelentős mértékben. Bár évszázadokon át ott volt a helye a korabeli bestseller-listákon, az olcsó papírnak és a gyakori lapozgatásnak köszönhetően az első kiadásból sajnos kevesebb mint egy tucat példány maradt fent. 

http://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/24951/pics/lead_800x600.jpg
Nagy-Britannia,szexualitás,Újkor
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?