Tinédzser boszorkánylány feltámadásától féltek a középkori Itáliában

Boszorkányság vádjával megégetett, középkorban élt tinédzser lány maradványaira bukkantak olasz régészek. A lányt kivégzése után egy gödörbe dobták bele. Nyughelyét nehéz főlapokkal fedték be. A régészek szerint eltemetésének módja arra utal, hogy az emberek attól féltek, hogy a lány még holtan is ártalmas lehet. 

A kutatók a Ligur-tengernél található, Genovától nem messze fekvő San Calocero in Albenga régészeti komplexumban találtak rá a maradványokra. A csontvázat felfedező csapatot Philippe Pergola, a Pápai Keresztény Régészeti Intézet ősi keresztény világgal foglalkozó részlegének professzora vezette. A régészek 2014 szeptemberében ugyanitt egy másik, 13 éves „boszorkánylányra” is rábukkantak, akit ráadásul arccal a föld felé temettek el. Mint minden nem szokványos temetés esetében (a holttest szájába téglát helyeztek, a földhöz szegezték vagy cövekelték, lefejezték vagy feldarabolták stb.), az arccal lefelé történő elföldelés és a temetkezési hely kőlapokkal való befedése is azt szolgálta, hogy a halott ne tudjon felkelni végsőnek szánt nyughelyéről. A 2014-ben talált lány esetében a kutatók azt is megállapították, hogy a C-vitaminhiány következtében skorbuttól szenvedett.

A tavaly felfedezett skorbutos lány

A régészek nem valószínű, hogy a két lánynak bármi köze lenne egymáshoz. Míg a korábban megtalált „boszorkány” az 1400-as évek első fele és a 16. század eleje között halt meg, addig az újonnan felfedezett lány feltehetően korábban élhetett. „A szénizotópos vizsgálat eredményeire várunk. Ebben a pillanatban a 9-15. század közé tudjuk datálni a sírhelyet" – mondta el az ásatás vezetője, Stefano Roascio. A mindössze 145 centiméter magas lányról azt már lehet tudni, hogy 15-17 éves volt, amikor meghalt. „Nem tudjuk, hogy élt-e még, vagy már halott volt, amikor megégették. A tűz akkor érte el a testét, amikor a lágy szövetek még jelen voltak, tehát a halála előtt, vagy nem sokkal utána is megtörténhetett [a kivégzés]” – magyarázta Elena Dellú antropológus. A lányt sietve temették el. Feje a gödör egyik falának dőlt, így az álla majdnem elérte a szegycsontját.

Az előzetes vizsgálat kimutatta, hogy a koponyán és a szemüregekben csontelváltozást, poroticus hyperostosist találtak. A poroticus hyperostosis leggyakrabban a szemüreg(ek) falán, a koponyacsontokon, ritkábban a szervezet egyéb lapos csontjain jelentkezik, miáltal a csont puha, a csontszövetek pedig porózusak lesznek. A csontelváltozást súlyos vashiányos vérszegénység okozza. Emellett a fogzománc gyengesége gyermekkori megpróbáltatásokra, például alultápláltságra utal. A lány sápadtsága, a testén feltételezhetően megjelent vérömlenyek és gyakori ájulásai valószínűleg megrémítették a közösséget. A vizsgálat alapján úgy tűnik, az újonnan megtalált lány esete hasonló a tavaly szeptemberben felfedezett tinédzseréhez, azzal a különbséggel, hogy nála – mivel a poroticus hyperostosis más testrészeken volt megfigyelhető – skorbutot állapítottak meg.

„A második lány csontváza sajnálatos módon éppen azoknál a csontoknál sérült, amelyekből a skorbutot meg lehetne állapítani. Ezt [a skorbutot] teljességgel azonban a koponyán talált poroticus hyperostosis miatt nem zárhatjuk ki” – magyarázta Dellú. A munkálatok 2016-ban folytatódnak. „Az ásatás végeztével a specifikus elemzésre fogunk fókuszálni. Ha a szénizotópos vizsgálat alapján kiderül, hogy a két lány ugyanabban az időszakban élt, megpróbáljuk majd összehasonlítani a DNS-üket” – tette hozzá a kutató.  

Magazin

http://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/22663/pics/lead_800x600.jpg
boszorkányok,Középkor,Olaszország,régészet
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?