Öt történelmi híresség, akit kirúgtak az iskolából

Bár az oktatás az esetek többségében kétségkívül egy fontos állomása a sikerhez vezető útnak, az iskolából kitessékelt, később híressé vált diákok névsora megmutatja, hogy az életre történő intézményesített felkészítésre szakosodott intézmények által biztosított lépcsőfokok végigjárása korántsem elengedhetetlen feltétele annak, hogy valaki figyelemre méltó karriert fusson be. Az idő előtt kirúgott, később hírnevet szerző tanulók listáján többek között Edgar Allan Poe, Salvador Dalí, valamint Benito Mussolini is feltűnik.

Edgar Allan Poe, az alkohol és a szerencsejáték rabja

1829-ben a későbbi irodalmi legenda, Edgar Allan Poe leszerelt az amerikai hadseregtől, 1830-ban pedig beiratkozott a West Point Katonai Akadémiára. Az ambiciózus költő korábban azért volt kénytelen elhagyni a Virginiai Egyetemet, mert alkoholproblémái, valamint szerencsejáték-függőségének köszönhetően hatalmas adósságot halmozott fel, amelyet a hadseregbe való belépéssel kívánt orvosolni. Pályafutása a katonai akadémián sem alakult sokkal jobban. Nevelőapja, John Allan ugyanis (nevelőanyja halála után) újraházasodott, és az öröklési viták elkerülése végett kitagadta Edgart a családból, a fiú pedig úgy döntött, hogy annak ellenére, hogy sikerült alkalmazkodnia a szigorú elvárásokhoz, és jól is tanult, szándékosan kirúgatja magát.

Bár a népszerű legenda szerint azért idézték hadbíróság elé, mert egy szál hevederben jelent meg egy hadgyakorlaton, valójában azonban egyszerűen felhagyott az órák és a misék látogatásával, valamint nem jelent meg a névsorolvasásoknál. Az esetek nagy többségében ehelyett a Benny Havens’ nevű kocsmában múlatta az időt. 1831 januárjáig, az akadémiáról történő elbocsátásáig összesen több mint 200 vétséget követett el. Mielőtt 22 évesen elhagyta az intézményt, számos tanulótársát meggyőzte, hogy szálljanak be harmadik könyvének nyomdaköltségeibe. Verseskötetét később egykori társainak ajánlotta.

Mussolini, a késelő

A későbbi olasz fasiszta diktátor, Benito Mussolini iskolás évei alatt, az 1880-90-es években elsősorban társai megfélemlítéséről, lopási eseteiről, valamint a tanárai felé mutatott tiszteletlen viselkedéséről vált ismertté. „Nem egyszer fordult elő, hogy, miután megdobtak kővel, vérző fejjel mentem haza, de tudtam, hogyan védjem meg magamat” – írta gyermekkoráról a Duce. Amikor kilenc éves volt, szülei egy szigorú elvek mentén működő katolikus bentlakásos iskolába küldték, abban a reményben, hogy a papoknak talán sikerül jámbor lelket faragni a nem éppen finomkodásáról ismert gyerekből. Ez azonban nem sikerült zökkenőmentesen, és miután a kis Benito egy bicskával belevágott egyik diáktársa kezébe, valamint egy tintatartót vágott egy őt fegyelmezni igyekvő paphoz, 1893-ban kirúgták az iskolából.

Mussolinit ezután egy másik bentlakásos iskolába küldték, de egy újabb késelés miatt innen is majdnem kizárták a viselkedési zavaros fiút. Az oktatási intézményekkel szembeni látszólagos ellenszenve ellenére 1901-ben tanítói diplomát kapott, és hivatását egy ideig még gyakorolta is. Talán nem meglepő, hogy a szigorúságáról ismert jövőbeni diktátor diákjaitól „A zsarnok” becenevet kapta.

Esszé egy tekercs WC-papírról

Marlon Brando egyik leghíresebb szerepében, az 1953-as A vad című filmben egy lázadó motoros banda vezetőjét játszotta. A fiatal színésznek feltehetően nem okozott nagy nehézséget, hogy egy motoros bőrébe bújjon, mivel a pofátlan bajkeverő és tréfamester hírében álló Brando egy alkalommal állítólag motorral száguldozott az illinois-i Libertyville-ben található középiskolájában. „Rossz tanuló, notórius iskolakerülő, és úgy egyáltalán, javíthatatlan voltam” – vallotta be később Brando. Viselkedése miatt nagyon gyakran kellett megjelenjen az igazgatói irodában. Gyenge osztályzatai, valamint rossz magatartása miatt – amely a petárdákkal való dobálózástól egy tekercs WC-papírról szóló esszé megírásáig terjedt – 1941-ben végül kicsapták a középiskolából.

A minnesotai Stattuck Katonai Akadémián folytatta tanulmányait, ahol továbbra sem a tekintélyszemélyekkel szembeni példás magatartás jellemezte. 1943-ban azonban, miután gyakorlatozás közben visszaszólt az egyik tisztnek, próbaidőre bocsátották, és nem hagyhatta el a kampusz területét. Miután azonban egy alkalommal mégis bement a városba, innen is elbocsátották. New Yorkba költözött, és színészkedésre adta a fejét. Egy év múlva debütált a Broadway színpadán.   

Szökés egy ateista pamflet miatt

Bár Percy Bysshe Shelley-t elsősorban az angol romantikus költészet egyik legnagyobb alakjaként, az Ozymandias, vagy az Óda a nyugati szélhez szerzőjeként ismerjük, pedig polgárpukkasztó, megszállott szabadgondolkodó énje is személyisége fontos részét képezte. Shelley 1811-ben elsőéves hallgató volt az Oxfordi Egyetemen, amikor barátjával, Thomas Jefferson Hogg-gal megfogalmazta az Az ateizmus szükségszerűsége című pamfletet, amelyben számos érvet soroltak fel Isten létezése ellen. Shelley abban a reményben, hogy a röpirat egy komoly teológiai vita kiindulópontja lehet, álneveken számos klerikusoknak és egyetemi tanárnak küldte el a pamflet másolatait.

Persze hamarosan kiderült, hogy Shelley és Hogg állt az iromány mögött, és mivel az ateizmus ekkoriban még tabutémának számított, a két diáknak az oxfordi egyetemi hatóságok előtt kellett megjelenni egy kihallgatáson. Amikor azonban a fiatalok nem voltak hajlandók sem megerősíteni, sem cáfolni, hogy ők a nagy vitát kiváltó brosúra szerzői, kicsapták őket az egyetemről. Miután az ifjú Shelley apja egyenesen „bűnösnek” és „helytelennek” nyilvánította az irományt, az apa-fia viszony végletesen megromlott. Az eredmény: Shelley néhány hónappal később megszakította a kapcsolatot a családjával, elszökött egy 16 éves lánnyal, és irodalmi pályafutásba kezdett. A végkifejletet pedig már ismerjük.

A lázadó Dali

A jövő nagy szürrealista festője, Salvador Dalí 1922-ben lett a madridi San Fernando Királyi Szépművészeti Akadémia növendéke. A fiatal művész azonban csak apja unszolására iratkozott be az intézménybe, és nem is igazán tetszett neki, amit az órákon látott. „Azonnal megértettem, hogy az idős, kitüntetésekkel teliaggatott professzoroktól semmit sem tanulhatok” –  emlékezett vissza Dali. Bár merész stílusának köszönhetően hamarosan elismert festő lett, 1923-ban, miután az intézmény felvételi politikája elleni megmozdulás élére állt, kirúgták az akadémiáról. Egy évvel később visszatérhetett a San Fernandóba, 1926-ban azonban újból elbocsátották, mivel kijelentette: egyetlen professzor sem elég képzett ahhoz, hogy feljogosítva érezze magát az ő munkáinak értékelésére.

Dalí ezt követően a párizsi művészvilág szereplője lett, különös bajuszt növesztett (amely később védjegyévé vált), és egyre többször működött együtt a szürrealista mozgalom tagjaival. Végül két adat, amely jól mutatja, mennyire jót tett neki a közegváltás: 1929-ben Luis Buñuellel közösen megrendezte az első szürrealista filmként számon tartott Andalúziai kutyát, 1931-ben pedig megfestette egyik legismertebb alkotását, Az emlékezet állandósága című képet.

http://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/21981/pics/lead_800x600.jpg
Egyesült Államok,irodalom,Újkor
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?