Hét híres haldokló utolsó mondata a középkorból

Az elmúlás előtti pillanatok sokakat megihletnek, és olykor még a gyermek is bölcs szavakkal a száján távozik az élők sorából. Ám nem lehet megjövendölni, mit hoz ki a haldoklóból az utolsó perc, amelyet még a halál árnyékában sem tudhatjuk pontosan, mikor jön el. Vannak, akik zsoltárból idéznek, sokan szentségelnek, mások a körülöttük lévőket szidják, és vannak, akiknek igen bizarr kívánság csúszik ki a szájukon.

Aki a körülötte állókat szidta

„Az egyik legnagyobb nyomorúsága a hatalmasságoknak, hogy még halálos ágyukat is hízelgők hada veszi körül” – mondta a halálán lévő II. Piusz pápa 1464. augusztus 14-én. A mindössze hat éven át regnáló egyházfő az egyik leghíresebb reneszánsz pápa volt, aki azonban nem erkölcstelenségével, hanem a humanizmus, a tudományok, a régészet és a művészet elkötelezett pártolójaként vonult be a történelembe. A törökök elleni keresztes hadjáratot is tervezgető polihisztor egyházfő még pápasága előtt írt erotikus műve, a Két szerelmes históriája a kor bestsellere volt. A pápát III. Frigyes német-római császár még a „poeta laureatus” címmel ki is tüntette.

Aki bizarr dolgot kért

A félszemű Jan Zizka cseh huszita hadvezér életében soha nem vívott vesztes csatát. Szolgált IV. Vencel király udvarában, majd zsoldosnak állt. Bejárta szinte egész Európát, a győztes oldalon harcolt az 1410-es grünwaldi csatában, ahol a lengyel seregben ő vezette a cseh zsoldosokat, majd a százéves háború idején 1415-ben az azincourti csatában, az angolok soraiban. Neve a huszita háborúk kitörése után lett ismert, amikor a Prága melletti Tábor hegyét bevehetetlen erőddé építette ki és fegyelmezett csapatokká képezte ki a lelkes huszitákat.

A táboriták győzelmet győzelem után arattak Zsigmond magyar és német király ellen, és hamarosan Csehország nagy része birtokukba került. A hadvezér 1421-ben Rabí ostrománál elvesztette másik szeme világát is, ettől kezdve vakon vezette seregeit, tapasztalt kapitányainak jelentéseire támaszkodva. A katonái vég nélkül tisztelték vezérüket, akinek 1424. október 11-i halála után a táborita had tagjai árváknak nevezték magukat, mert úgy érezték, az apjukat vesztették el. A krónikás Piccolomini feljegyzése szerint ez volt Zizka utolsó kívánsága: „Bőrömből készítsetek dobot, hogy halálom után is vezethessem csapataimat”.

Aki pfujjolt

I. Jakab skót király elsőszülött leánya, Skóciai (Stuart) Margit 11 éves korában ment hozzá a későbbi XI. Lajos francia királyhoz, aki az esküvő idején mindössze 13 éves volt. Az évek múltán is igencsak éretlen, de annál gyönyörűbb hercegné annak ellenére, hogy apósa kedvence volt és odavolt a párizsi udvari forgatagért, nem érezte otthon magát, és a depresszió lassan hatalmába kerítette. Férjével igen feszült hangulata volt, ugyanis Lajos gyűlölte apját, ráadásul felesége is inkább a király oldalára állt a vitás kérdésekben. A rossz pletykák szerint a terhességtől való félelme miatt Margit szoros fűzőt hordott, zöldalmát evett és gyakran ivott almaecetet, hogy elkerülje a gyermekáldás.

1445. augusztus 7-én egy rövid zarándoklatra mentek az udvar hölgyei, és Margit is velük tartott. Rettenetesen meleg volt, így mikor visszaérkeztek, a hercegné levetkőzött, ami nem bizonyult okos döntésnek, ugyanis a kőfalak miatt igen hűvös szobájában annyira megfázott, hogy másnap az orvos tüdőgyulladást állapított meg nála. Az állapota egyre rosszabbodott, nem segített az sem, hogy az udvar tagjai a gyermektelensége miatt elég hidegen viselkedtek vele, ahogyan férje, Lajos is. A mindössze húsz éves Margit augusztus 16-án este 10 óra után hunyt el. Az utolsó szavai a körülötte állókhoz szóltak, akik próbálták melankóliájából felrázni és biztatták őt az „élni akarásra”: „Pfujj az életre! Ne beszéljetek többé nekem erről!”

Aki feloldozás nélkül távozott

„Kíváncsi vagyok, mi történik a következő világban azzal, aki feloldozás nélkül hal meg” – mondta Pietro Perugino itáliai festő 1523-ban halálos ágyán bizonyára megbotránkoztatva a körülötte állókat, akik bár papot akartak hívni a haldoklóhoz, a művész ezt megtiltotta. A római Sixtus-kápolna alsó regiszterének kifestésében is segédkező Perugino a kor egyik legrettegettebb betegsége, a pestis döntötte le a lábáról, amikor a közép-itáliai Fontignanóban tartózkodott. Mint ahogy a járvány legtöbb áldozatát, őt is sietve egy jelöletlen és felszenteletlen sírba temették, így máig nem tudni, hogy Raffaello mestere, pontosan hol is nyugszik.

Aki a halálos ágyán is bölcs maradt

„Ne feledd, fiam, a királyság egy szolgálat, amiért a túlvilágon szigorúan számot kell adnod” – mondta bölcsen VI. (Kövér) Lajos francia király 1137. augusztus 1-jén fiának, a későbbi VII. Lajosnak. A ragadványnevéhez méltóan nagyétkű és élete végére igencsak elhízott Lajos uralkodásának nagy része a különböző nemesek, főként Normandia nagyhatalmú urai elleni harcokkal telt. 1137 nyarán, 55 éves korában Saint-Brisson-sur-Loire hűbérura ellen viselt hadat, amikor váratlanul megbetegedett, és a Compiègne mellett fekvő Béthisy-Saint-Pierre királyi kastélyban vérhasban elhunyt.

Aki a zsoltárból idézett

A 11. század közepén a pápai diplomácia egyik legfontosabb szereplőjévé emelkedő, szegény sorból származó Hildebrandra (1015/1028-1085) nagy hatással volt a Cluny bencés kolostorban fiatalon eltöltött egy év, s az ott tapasztalt értékrend nyomán világossá vált számára, hogy az egyház sürgősen reformokra szorul. 1073. április 22-én, II. Sándor pápa halála után foglalhatta el VII. Gergely néven Szent Péter trónját, s egyházfőként radikális harcot indított az egyház elüzletiesedése, valamint a világi befolyás ellen.

A széles látókörű, energikus új egyházfő kemény kézzel látott neki a reformoknak. Már 1074-ben eltiltotta a szolgálattól a nős, illetve a tisztségüket anyagi javakkal megvásárolt papokat. Gergely legfontosabb céljának azt tekintette, hogy kivívja az egyház függetlenségét a világi hatalomtól, sőt érvényesítse a pápai felségjogot. Az 1075-ös lateráni zsinaton kiadott Dictatus papae kezdetű bullában félreérthetetlenül kinyilvánította, hogy a keresztény hierarchiában az összes uralkodó, így a császár is a pápa után következik.

A reformok nem voltak ínyére a fiatal IV. Henrik német királynak (csak később választották német-római császárrá), és ellenszegült a pápának, aki előbb kiátkozta, majd a szőrcsuhás Canossa-járása után megbocsátott neki, ám néhány hónappal később újból kiátkozta. A megerősödött királyt ez már nem hatotta meg, s ellenfelei legyőzése után ismét „elzarándokolt” Gergelyhez, ám ezúttal Rómába, s szőrcsuha helyett vaspáncélt viselt.

Gergely az Angyalvárba szorult vissza, ahonnan a normannok ugyan kiszabadították, de a felmentő, s mindvégig ellenségnek tekintett normann sereg dúlásai miatt nem maradhatott a lázongó városban. Salernóba menekült, s ott is halt meg 1085. május 25-én. Utolsó szavai a 44. zsoltárt idézték: „Szerettem az igazságot, gyűlöltem az istentelenséget, ezért halok meg száműzetésben”.

Aki a poklot emlegette

„Lőjj, te ördög! Lőjj már, a pokolba is! Lőjj, vagy megjárod!” – hagyták el e szavak II. Vilmos angol király száját 1100. augusztus 2-án. A történet szerint Sir Walter Tirellnek mondta ezt, akivel vadászni mentek számos kísérő jelenlétében. Egyszer csak egy csodaszép szarvas lépett ki az egyik fa mögül. Tirell némi hezitálás után kilőtte nyílvesszőjét, azonban az gellert kapva a királyba fúródott átszúrva a tüdejét. A kevésbé valószínű történet helyett sokak szerint egy kitervelt merénylet vetett véget az uralkodó életének. A vadászó főurak csoportja a lövés után megijedt és elszaladt, a király tetemét egy szénégető találta meg, aki elvitte a winchesteri székesegyházba, ahol a szerzetesek ijedtükben gyorsan elhantolták az egyik torony tövébe. A tettes elmenekült Angliából.

http://mult-kor.blogstar.hu/./pages/mult-kor/contents/blog/21488/pics/lead_800x600.jpg
bizarr,Középkor,pápák,utolsó mondatok
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?